Elsőre nehéz elhinni, hogy egyes dinoszaurusz-lábnyomok több mint 200 millió éven át fennmaradhattak, miközben egy mai emberi lábnyom néha csupán pár óra alatt eltűnik. A jelenség mögött azonban nem valami misztikus folyamat áll, hanem nagyon speciális, de meglepően hétköznapi természeti körülmények együttállása.
A megkövült lábnyomok kutatásával a paleontológián belül az ichtológia foglalkozik – írja az IFLScience. Ezek a fosszíliák nemcsak azt árulják el, hogy milyen állat járt ott, hanem azt is, hogyan mozgott, mekkora volt a testsúlya, sőt olykor a viselkedésére is lehet következtetni.
Miért nem tűntek el ezek a nyomok?
A legtöbben úgy gondolnák, hogy egy lábnyom eleve esélytelen a hosszú távú fennmaradásra. Mégis, bizonyos környezetekben meglepően tartósak lehetnek a lenyomatok. Sivatagokban például nemcsak dinoszauruszok, hanem akár emberek lábnyomai is évekig megmaradhatnak – bár ezek ritkán ideális állapotúak.
Riley Black paleontológus szerint a kulcs nem maga a lábnyom, hanem a környezet, amelyben keletkezik. A hosszú távú megőrzéshez ideálisan nedves, üledékes talajra van szükség, amely képes pontosan felvenni a láb formáját. Ezután döntő szerepe van annak, mi történik a következő napokban, hetekben.
A természetes „öntőforma” működése
A folyamat legegyszerűbben egy folyóparti példával írható le. Amikor a víz visszahúzódik, saras felszínt hagy maga után, amelybe könnyen belenyomódik egy láb. Ha a sár elég sokáig száraz marad, a lenyomat stabilizálódik, és megőrzi az alakját.
Később, amikor eső esik vagy a vízszint újra megemelkedik, friss üledék moshat bele a nyomba. Ez az anyag a Nap hatására idővel megkeményedik, és öntvényként tölti ki az eredeti lábnyomot. A folyamat végeredménye nagyon hasonló ahhoz, ahogyan gipszöntvényt készítünk egy formában – csak itt mindezt a természet végzi el, emberi beavatkozás nélkül.
Ez az egymásra rakódó rétegződés az, ami lehetővé teszi, hogy a lábnyom geológiai időléptékben is fennmaradjon, miközben a felszíni nyom már rég eltűnt.
Nem csak a lábnyomokra igaz
Érdekesség, hogy a fosszilis csontok fennmaradása sem annyira különbözik ettől. Bár a csontok keményebb anyagból állnak, ugyanazokra a környezeti feltételekre van szükségük ahhoz, hogy ne pusztuljanak el. Gyors betemetődés, megfelelő üledék és a levegőtől való elszigetelés nélkül a csontok is nyomtalanul eltűnnének.
A dinoszaurusz-lábnyomok tehát nem azért maradtak fenn, mert „különlegesebbek” lennének, hanem mert a megfelelő pillanatban, a megfelelő helyen keletkeztek. Egy belső link természetesen vezethet például a dinoszaurusz-fosszília-típusokról vagy a paleontológiai kutatások módszereiről szóló korábbi anyagokra.
A történet tanulsága egyszerű: néha a legnagyobb időutazást nem csontok, hanem egy jól sikerült lépés a sárban teszi lehetővé.
