A Transznisztria (Dnyeszter-menti Köztársaság) néven ismert moldovai szakadár terület – amit a két Ukrajnában lévő szakadár köztársaságokhoz hasonlóan senki sem ismer el –, mely 30 évvel ezelőtt, a Szovjetunió szétesése, a független Moldova létrejötte után vált ki önhatalmúlag a moldáv államból, ismét hallatott magáról.
Néhány nappal azt követően, hogy Rusztam Minnyekajev vezérőrnagy, az orosz központi katonai körzet megbízott parancsnokhelyettese egy ülésen kijelentette, hogy a Dnyeszter-menti Köztársaságban az oroszajkú lakosság elnyomására utaló jelek mutatkoznak, kedden robbanás volt két rádiótoronynál.
Helyi beszámolók szerint egy katonai egységet is megtámadtak, az állambiztonsági minisztérium épületét pedig gránátvetős támadás érte. A szakadár köztársaság vezetése ezt követően terrorveszélyre hivatkozva azonnal vörös figyelmeztetést adott ki.
Volodimir Zelenszkij ukrán elnök gyanúja szerint az oroszok állnak a Moldova szakadár régiójában történt tegnapi robbanások, minisztériumi épületet, illetve egy katonai egységet ért támadás mögött. Moszkva saját célpontok elleni álcázott akciókkal akar krízishelyzetet létrehozni, hogy aztán Moldova agresszív lépéseire hivatkozva indíthasson esetleg támadást a jövőben a chisinaui kormányzat megdöntése, illetve egy moldovai polgárháború kirobbantása érdekében.
Az orosz, vagy oroszajkú lakosság hátrányos megkülönböztetésének felrovása már bevett módszernek számít az oroszoknál. Erre hivatkozva tört ki a fegyveres harc az ukrán állam ellen 2014-ben a Donbasz régióban, melynek eredményeként a Moszkva-barát szakadárok kikiáltották a Donyecki és Luganszki Népköztársaságokat, de facto függetlenné téve e területeket Ukrajnától. Igaz, tagadhatatlan az, hogy erőteljes oroszellenes atrocitások voltak, sőt, háborús bűntettekre is sor került.
Nyolc évvel később, 2022 februárjában pedig a „köztársaságok” Moszkva általi hivatalos elismerése, illetőleg a számukra az Orosz Föderáció által nyújtandó katonai segítségnyújtás bejelentése volt a közvetlen előzménye az Ukrajna elleni orosz invázió megkezdésének.
Könnyen elképzelhető ezek fényében, hogy az orosz vezetés jelenleg egy második frontvonal megnyitását készíti elő Moldovában. A mintegy félmillió lakosú Transznisztriában 1500 orosz békefenntartó állomásozik, ezek deszantos egységekkel való megerősítését követően támadás indulhatna akár a Moldovai Köztársaság, akár nyugati irányból Délnyugat-Ukrajna ellen.
Utóbbi esetben immár két irányból támadhatnák az orosz csapatok Ukrajna fekete-tengeri partvidékét, illetve annak központi városát, az 1 millió lakosú Odesszát. Az ukrajnai orosz különleges hadművelet második szakaszának kiemelt célja a Donbasz mellett Dél-Ukrajna elfoglalása is, megfosztva így az ukrán államot a tengeri kijárattól.
Amennyiben Putyin elnök úgy dönt, hogy a későbbiekben az ugyancsak Nyugat-barát Moldova ellen is támadást indítanak az orosz egységek Transznisztriából, az rendkívüli mértékben eszkalálhatná a jelenlegi konfliktust is. Hiszen Moldova egy második román állam tulajdonképpen, még ha élnek kisebbségek is a 2,6 milliós lélekszámú ország területén.
Kérdés, mit tenne a Chisinauval rendkívül szoros kapcsolatokat ápoló bukaresti kormány Moldova megtámadása esetén. Románia pedig, mint tudjuk, NATO-tagállam, amerikai katonai bázisokkal, nagyon erős amerikai katonai jelenléttel az országban.
