Már javában dúlt a II. világháború, amikor a rengeteg borzalmat tartalmazó hírek közül egy olyan tömeggyilkosságra derült fény, ami a valójában mutatta meg, milyen is a kommunista diktatúra, milyen is a sztálini Szovjetunió.
Éppen 79 évvel ezelőtt, 1943. április 13-án a berlini rádió nyilvánosságra hozta a katyńi tömegsírok felfedezését, a szovjet Belügyi Népbiztonság, azaz az NKVD által legyilkolt lengyel hadifogoly katonatisztek holttesteivel.
A világ sokkot kapott, a szovjetek tiltakoztak, és azt állították, hogy a foglyokat valójában a nácik végezték ki 1941 nyarán. Álláspontjuk mellett 1990-ig kitartottak, ám az akkor még létező Szovjetunió végül elismerte, hogy a sztálini vezetést terheli a felelősség a mészárlásért.
A katyńi vérengzés néven ismert tömeggyilkosságot az SzK(b)P Központi Bizottságának Politikai Bizottsága 1940. március 5-én hozott döntését végrehajtva követték el az NKVD egységei a Szovjetunió területén lévő hadifogolytáborokban raboskodó lengyel – részben tartalékos – tisztek és főtisztek ellen. Az áldozatok számát nehéz pontosan megmondani, de a legtöbb becslés szerint 22 és 23 ezer közé tehető az áldozatok száma.
A katyńi áldozatok között egy parancsnok, két tábornok, 24 ezredes, 79 alezredes, 258 őrnagy, 654 százados, 7 tábori lelkész, 300 orvos, 20 egyetemi tanár, több száz ügyvéd, mérnök és tanár mellett több mint száz író és újságíró, valamint 200 pilóta is volt.
Kijelenthető, hogy Katyn esszenciálisan jelenítette és jeleníti meg a kommunizmus minden barbarizmusát, embertelenségét és tisztességtelenségét. És különösen fontos ma megemlékeznünk az áldozatokról, amikor a jelenleg zajló orosz-ukrán háborúban egy ukrán kisvárosban, Bucsában többszáz embert mészároltak le. És az oroszok – mint a történelem folyamán annyiszor – tagadnak! Mint Katyn esetében is tették...
Az eredeti cikket elolvashatja a moszkvater.com portálon.
