A figyelemhiányos hiperaktivitási zavar (ADHD) kezelésére alkalmazott gyógyszerek, mint a metilfenidát, lisdexamfetamin, valamint az atomoxetin és guanfacin, központi szerepet játszanak a gyermekek és felnőttek kezelésében. A legújabb kutatások szerint ezeknek a gyógyszereknek, bár kis mértékben emelhetik a vérnyomást és a pulzusszámot, az előnyük a kockázatokkal szemben erőteljesebben érvényesül. A kutatás vezetője, Samuele Cortese professzor, a Southamptoni Egyetemről elmondta, hogy az ADHD-gyógyszerek szedésével kapcsolatban a kockázat-haszon arány megnyugtató, és a gyógyszerek által okozott kockázatok minimálisak a legtöbb beteg esetében - írta meg a The Guardian.
Az ADHD kezelésére használt gyógyszerek közül a stimulánsok, mint a metilfenidát és az amfetamin, valamint a nem stimulánsok, mint az atomoxetin és a guanfacin, mindegyike hatással van a vérnyomásra és pulzusszámra. A kutatás eredményei szerint a stimulánsok és a nem stimulánsok között nem volt jelentős különbség a vérnyomás emelkedésében. Ugyanakkor a guanfacin, a nem stimuláns gyógyszer, csökkenti a vérnyomást és a pulzusszámot.
A kutatás alátámasztja, hogy az ADHD-gyógyszereket szedő gyermekek és felnőttek számára a szív- és érrendszeri kockázatok minimalizálhatóak, ha a kezelés alatt gondos megfigyelés történik. Dr. Ulrich Müller-Sedgwick pszichiáter, az ADHD szakértője szerint a klinikusok tisztában vannak a gyógyszerek szív- és érrendszeri kockázataival, és azokat figyelembe véve döntik el a kezelés szükségességét. Az orvosok számára különösen fontos, hogy a kezelés előtt a kardiológus szakorvossal konzultáljanak, különösen ha a beteg már rendelkezik szívbetegségekkel.
Dr. Tony Lloyd, az ADHD Alapítvány korábbi vezérigazgatója hozzátette, hogy az ADHD-gyógyszerek hosszú távú előnyei jól dokumentáltak, például csökkenthetik a szorongás és a depresszió kockázatát, javíthatják az oktatási eredményeket, valamint segíthetnek a gazdasági függetlenség elérésében. Ugyanakkor a közvéleményben még mindig létezik bizonyos tudatlanság a gyógyszerek hatásairól, amely gyakran téves elképzelésekből ered, mint például, hogy az ADHD-gyógyszerek csak a viselkedési problémákat kezelik, holott ezek a szerek a kognitív funkciókat javítják, elősegítve a koncentrációt, a tervezést és az önellenőrzést.