A szülői jelenlét nélkül kórházban fekvő gyermekek 23 százalékához járnak jelenleg szervezett önkéntesek, a cél viszont az, hogy minden rászoruló gyermek mellé jusson segítő – írta Facebook-bejegyzésében Kátai-Németh Vilmos szociális- és családügyi miniszter. A Csecsemő-ringató program egy biztonságos, egységes országos rendszert alakítana ki, amelyben képzett önkéntesek nyújtanának érzelmi támogatást a kicsiknek.
A miniszter a program országos kereteiről egyeztetett hétfőn a Gyermekjogi és Gyermekvédelmi Államtitkársággal, az Országos Kórházi Főigazgatósággal, az Egészségügyi Minisztériummal, valamint több, mintegy húszéves kórházi önkéntesi tapasztalattal rendelkező civil szervezettel. Az esemény az első lépés egy biztonságos, egységes és fokozatosan kiépülő rendszer kialakítása felé.
„Azon dolgoztunk együtt, hogy milyen képzési és szervezeti minimumokra van szükség ahhoz, hogy a kórházak biztonsággal fogadhassák az önkénteseket, jelenlétük pedig valódi segítséget jelentsen a gyermekeknek és az ott dolgozóknak is” – írta Kátai-Németh Vilmos.
A miniszter hangsúlyozta, hogy a közös cél: egyetlen egészséges gyermek se maradjon indokolatlanul kórházban. Ennek koordinációja a kórházban rekedt gyermekek helyzetével foglalkozó Szakmai Tanácsadó és Koordináló Testület, illetve munkacsoportjainak a feladata.
Nem alkalmi látogatókra van szükség
Kátai-Németh Vilmos felhívta a figyelmet arra is, hogy nem mindegy, ki és hogyan nyúl egy beteg vagy korai traumát átélt csecsemőhöz. Az önkéntesnek tudnia kell, hogyan emelhet fel biztonságosan egy kisbabát, miként igazodjon az infúzióhoz vagy a tápszondához, milyen változásoknál kell azonnal ápolót hívnia, és hogyan ismerje fel a hospitalizáció és a trauma jeleit.
A miniszter szerint a csecsemőknek nem alkalmi látogatókra, hanem visszatérő, ismerős emberekre van szükségük, ezért abban is egyetértettek, hogy a programban csak olyan önkéntesek vehetnek részt, akik legalább fél éven át, heti rendszerességgel vállalják a jelenlétet. Az önkéntesek kiválasztását, képzését és folyamatos támogatását a tervek szerint nem a kórházakra terhelnék, hanem felkészült, szerződött koordináló szervezetek végeznék az alkalmassági szűrést, a képzést és a mentorálást, és tartanák a kapcsolatot az osztályokkal.
Kátai-Németh Vilmos kitért arra is, hogy sokan készek segíteni, és ezt a társadalmi felelősségvállalást nem kívánják visszafogni, csak addig kérnek türelmet, amíg az érintettekkel és a terepen évtizedek óta dolgozó szakemberekkel kialakítják azokat a szabályokat, amelyek a gyermekek testi és lelki gyógyulásához szükségesek.ű
