Hatalmas politikai földindulással kezdődött a parlament hétfői ülése, amelynek központi témájává azonnal a gyermekvédelem rendszerszintű átalakítása vált. Magyar Péter miniszterelnök az Országházban jelentette be, hogy Kátai-Németh Vilmos szociális és családügyi miniszter a mai napon azonnali hatállyal menesztette öt kiemelt állami gyermekvédelmi és szociális szervezet első számú vezetőjét.
A kormányzati döntés értelmében a tárcavezető felmentette a pozíciójából:
-
A Slachta Margit Nemzeti Szociálpolitikai Intézet főigazgatóját,
-
A Kopp Mária Intézet vezetőjét,
-
A Társadalmi Esélyteremtési Főigazgatóság igazgatóját,
-
A Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság igazgatóját, valamint az intézmény főigazgató-helyettesét,
-
És az Országos Gyermekvédelmi Szakszolgálat igazgatóját.
Egymilliárdos alap a bántalmazott gyermekeknek
A csúcsvezetők radikális eltávolítása mellett a Tisza-kormány azonnali pénzügyi és humanitárius mentőövet is hirdetett az intézményrendszerben korábban sérült fiataloknak.
A kabinet döntése értelmében egy egymilliárd forintos keretösszegű kártalanítási alapot hoznak létre. Ennek a pénzügyi forrásnak a kizárólagos célja, hogy a visszaélések és az intézményi bántalmazások áldozatainak a legmagasabb szintű, azonnali orvosi, rehabilitációs és professzionális lelki-pszichológiai segítséget biztosítsák.
Érkezik a miniszteri biztos, jön az elszámoltatás
Magyar Péter parlamenti felszólalásában világossá tette, hogy a személyi cserék és a segélyalap létrehozása csupán az első lépések a szektor teljes megtisztításában. A miniszterelnök bejelentette, hogy a kormány egy független vizsgálóbizottságot állít fel, amelynek feladata az előző politikai éra alatt elkövetett, szőnyeg alá söpört gyermekvédelmi visszaélések és rendszerszintű hibák kíméletlen feltárása lesz.
A folyamat koordinálására a közeljövőben egy gyermekvédelmi miniszteri biztost is kineveznek. Az új biztos közvetlen feladatköre lesz a traumatizált áldozatok személyes meghallgatása, a hivatalos jóvátételi javaslatok kidolgozása, valamint annak szigorú ellenőrzése, hogy az állami segítségnyújtás valóban eljut-e azokhoz, akiknek a legnagyobb szükségük van rá.
