- Soha jobbkor nem jöhetett volna az a bejelentés, miszerint legalább 26 milliárd forint többletforráshoz jutnak a fogorvosi ellátást vállalkozói formában végző szakemberek idén. Lesz mire fordítani ezt az összeget?
- Azért ezt a dolgot bontsuk ketté. Nagyon rendben van az, hogy a kormány fontosnak tartja, miszerint ne csak az alkalmazottként foglalkoztatottak bére emelkedjen, hanem azok a fogorvosok és szakdolgozóik is bértámogatásban részesüljenek, akik vállalkozási formában végzik munkájukat. Azonban azt tudni kell, hogy elsősorban ez azoknak szól, akik csatlakoznak a háziorvosokéhoz hasonló úgynevezett praxisközösséghez, hiszen a támogatás a csatlakozás és a gyakorlati idő függvényében illeti meg a fogorvosokat. Ráadásul akárcsak a háziorvosoknál, a mi esetünkben is ugyanazok az elvek érvényesülnek majd, hiszen az emelt szintű praxisközösséget vállalók száz százalékos, az alap formát választók nyolcvan százalékos többletforráshoz jutnak. Ha nem veszel részt praxisközösségben, akkor pedig harminc százalékos finanszírozást kaphatnak. Másodsorban ez a lehetőség is az állami szférában dolgozókat érinti, a magánpraxisban dolgozóknak inkább pályázati lehetőségeket biztosít.
- Azért ennek a lehetősége is jóval több annál, mintha semmi sem lenne…
- Ez igaz, de például gondoljon abba bele, hogy a magánfogászatok a törvényben előírtak alapján alanyi adómentesek, azaz nem tartoznak az általános forgalmi adókörbe, így nem is igényelhetünk vissza áfát, a bruttó bekerülési árak után. Ez azért huszonhét százalékos árnövekedést jelent.
- Vélhetően nem ez lehet a legnagyobb problémájuk. Milyen érzés nap, mint nap úgy munkába menni, hogy pontosan tudják, hogy talán az Önök rendelőjébe lépnek be a legnagyobb félelemmel az emberek?
- Mondhatom a kollégáim nevében is, hogy ezt az érzést már régen megszoktuk. Sőt, én egész életemben napi szinten találkoztam ezzel, hiszen a szüleim is fogorvosok, így akarva-akaratlanul is hazahozták a munkájuk e részét is, így már gyermekként tudtam, miről szól mindez. Ugyanakkor szinte természetes volt, hogy a nyomdokaikba lépek, holott gyermekként én is ugyanúgy féltem a fogorvostól, mint a többiek, maximum annyi előnyöm volt a hátteremnek hála, hogy pontosan tudtam, mi vár rám abban a bizonyos székben. Ugyanakkor azt is láttam, sőt, el is lestem azt, hogy ők ketten miként kezelték egyszerre fogorvosként és pszichológusként a pácienseiket.
- De nem nehéz azt feldolgozni, hogy miközben segít az embereken, egyszerűen rettegnek Öntől?
- Tizenöt esztendeje diplomáztam, így ezt már megszoktam, bevallom, szinte már fel sem tűnik. Állítom, ha annak idején a kommunista rendszer fogászati működése más lett volna, például a gyerekeket nem ijesztik el az akkoriban évente kötelező iskolai fogászattól, akkor most nem ez lenne a kezelések utóhatása. De persze mindenki más és más, ahogy beül a székbe. Van, aki hamar feloldódik, de vannak olyanok is, akikkel jóval többet kell foglalkozni ahhoz, hogy elengedje magát, és elkezdhessük a kezelést. Ugyanis mi nem betegséget gyógyítunk, hanem pácienseket kezelünk, nagyon sokszor a lelkivilágukkal együtt. De mint már mondtam, nálunk a szakmai résszel együtt jár a pszichológiai is.
- Említette, hogy az első negatív élményeket mindenki gyermekként szerzi, ami aztán megalapozza a későbbi félelmet. Miként lehetne elkerülni azt a bizonyos első negatív élményt?
- A szülőknek mindig elmondjuk, hogy amikor jönnek hozzánk, hozzák el a gyerekeiket már akkor, amikor még a tejfogaikkal küzdenek. Ilyenkor az a lényeg, lássák, milyen egy fogászat, barátkozzanak a közeggel. Beültetjük ilyenkor a székbe őket, liftezünk velük, megmutatjuk az eszközeinket, majd a végén a szájukba is belenézünk. Nagyon fontos, hogy az első impulzus, ami a fogászattal kapcsolatban éri őket, ne párosuljon fájdalommal, kellemetlen érzéssel. Ha utóbbi jön be, akkor bizony az marad meg a gyermekben, hogy itt fájdalmat okoztak, bántottak engem, így kialakul benne egy védekező mechanizmus a fogászattal szemben. És belőlük lesznek aztán a félő, az utolsó pillanatig a fogorvost elkerülő felnőttek.
- Azért a tavalyi évben már nemcsak a rettegő betegek lelkével kellett szembenézniük, hanem egy eddig ismeretlen járványhelyzettel is. Miként sikerül átvészelniük mindezt?
- Tavaly, az első hullám idején a kormány jogszabályban írta elő, hogy kizárólag a sürgősségi eseteket lehet ellátni, azaz csak tályogos, felduzzadt arcú, vérző pácienseknek biztosíthattunk kezelést. Miután ez elsősorban az állami fogászatokat célozta meg, így a magánpraxisok sora leálltak, mert egyszerűen nem voltunk egy ilyen járványra felkészülve. Egyszerűen kifogytunk a védőfelszerelésekből, a fertőtlenítő szerekből és a maszkokból, és a kezdeti pánik miatt ezek el is tűntek a piacról. Május végére, június elejére egyrészt feloldották a már említett rendeletet, azaz már nemcsak sürgősségi eseteket lehetett ellátni, másrészt addigra sikerült mindent beszerezni, ami a védelemhez kellett. Újra elindulhattak a magánfogászatok is, ám jóval kevesebb embert tudtak fogadni, mint mondjuk 2019-ben, ugyanis megnövekedett a két páciens közti idő a fertőtlenítés és az előírt előkészületek miatt.
- Miként fogadták az emberek ezeket a változásokat?
- Végül is alkalmazkodtak ehhez, hiszen két réteg alakult ki. Az egyik részük úgy volt vele, van elég gondjuk, ha nincs sürgős baj, nem fáj semmi, akkor nem megyek el a fogászatra a korábban megszokott kontrollokra. És voltak azok, akik viszont ugyanúgy jöttek egyrészt a kontrollra, másrészt a megszokott szépészeti vagy esztétikai beavatkozásokra, mint mondjuk a fogfehérítés, és erről nem akartak lemondani.
- Mit tapasztal, mi a legtöbbször előforduló panasz, amivel felkeresik az emberek?
- A legtöbb panasz manapság az elhanyagolt fogazatok miatt alakul ki, mert az emberek sokáig egyszerűen nem mernek eljönni a fogászatra. A fájdalomcsillapítókkal csak átmenetileg szüntethető meg a tünet egy-két nap alatt. Ugyanis alapigazság, hogyha egyszer fájt egy fog, az bizony újra fájni fog, csak idő kérdése. Sajnos, az esetek többségében ilyenkor már nem marad más, mint a húzás. Pedig az időben felfedezett probléma, kezelhető és menthető a fog. Ugyanakkor vannak olyanok, akik akkor is jönnek, ha a legkisebb panaszuk van, vagy egyáltalán nincs fájdalmuk.
- Mi lenne erre a helyzetre a megoldás?
- Szerintem a félévente-évente megtartandó szűrővizsgálat lehet a megoldás.
- Mivel az emberek anyagi helyzete az elmúlt hónapokban meggyengült, így ha lenne, mondjuk évente két szűrés, nem biztos, hogy ki tudnák fizetni. A megterhelt állami szektor képes lenne egy ilyen szűréssel megbirkózni?
- A válaszom egyértelmű igen, hiszen korábban évente kétszer, szombatonként rendeztek szűrővizsgálatokat, amelyek nagyon népszerűek voltak. Sokan keresték fel ezeket a lehetőségeket, nem ártana, ha újra általánossá válna ez a szűrővizsgálat.
- Mit tanácsol, mivel előzhetjük meg a fogaink romlását?
- Naponta legalább kétszer, reggel és este alaposan mosson mindenki fogat. Figyelem, ha csak végig futunk a kefével a fogainkon, az bizony nem elégséges.
- Manapság már nincs reklámblokk fogpasztareklám nélkül. Egy fogorvos mennyire figyel ezekre?
- Semmi különös gond nincs ezzel, hiszen a gyártók el akarják adni a termékeiket, éppen ezért beletesznek minden olyan anyagot, amitől sikert remélnek, persze minél drágábban. Ha én bemegyek egy boltba, felnyúlok a polcra, majd megveszem az első olyan fogkrémet, ami a kezembe akad. Higgye el mindenki, nem a minél magasabb ár a meghatározó a fogkrémek esetében.
- Mit gondol, miért alakult ki az emberekben az a kép, hogy az SZTK-ban dolgozó fogorvossal szemben a magánpraxisban sokkal jobbak dolgoznak?
- Az állami rendelőkben nem ritka, hogy naponta negyven-negyvenöt pácienst el kell látni, ami annyit jelent, hogy a rendelési időben egyszerűen nincs a fogorvosnak elég ideje egy-egy páciensre. Talán ezért alakulhatott ki az a nézet, hogy az állami szektorban dolgozók mogorvák, és nem tudnak kellő figyelemmel foglalkozni a betegekkel. Ezzel szemben a magánpraxis esetében a páciensek időre vannak berendelve, naponta maximum nyolc-tíz embert fogadunk, és ez biztosítja a kellő időt a kezelésre.
- De mi van akkor, ha valaki az utolsó utáni pillanatban jelentkezik be a maga akkut problémájával?
- Ilyen esetekben is igyekszünk segíteni, azaz telefonos egyeztetést követően megpróbáljuk fogadni őket. Sok esetben csak antibiotikumot vagy fájdalomcsillapítót kell adni az akut gond megszűntetésére, tüneti kezelésként ezt követően beszéljük át, hogy milyen kezelésre lesz szükség.
- Miként alakítják ki az áraikat? Van valami alap ehhez, vagy mindenki annyiért húz fogat, amennyit kér érte?
- Semmilyen közös ajánlás nincs erre nézve, de az tény, hogy az elmúlt évek során azért kialakult egy tól-ig ártáblázat. Egyébként azonos településen mindenképpen figyelik egymást a fogorvosok, sőt, kommunikálunk is egymással erről. Egy biztos, azoknak a magánpraxisoknak az árai magasabbak, amelyek kizárólag a külföldi páciensekre álltak rá.
