Suhajda Szilárd oxigénpalack és serpák nélkül kísérelte meg meghódítani az Everestet, azonban egyelőre még tisztázatlan okok miatt olyan sokáig maradt 8000 méter felett, hogy a csúcsmászási kísérlet tragédiába fulladt: a csapatok tegnap fejezték be a keresését.
Hogy mit érez egy hegymászó élete céljának teljesülése előtt? Nos, nem lehet szebb és szívszorítóbb összefoglaló, mint Suhajda Szilárd utolsó naplóbejegyzése május 20-ról, az Everest alaptáborából, mely a csúcstámadás előtt tett.
“Fejben már a csúcsmászásra készülök. Az otthoniakkal előrejelzéseket hasonlítunk össze és elemzünk. Beszélek a Családommal, Szüleimmel és Tesvéremmel, Barátokkal: Juhász Laci is felhívott a Global Uniontól. Mindenki tartja bennem a lelket! Az online közösség üzeneteit is megható látni: micsoda összefogás, micsoda támogatás! Tavaly, a Lhocén úgy éreztem, egy egész ország mellettem áll! Büszkén és meghatódva mondhatom: most sincs ez másképp! Köszönöm Nektek!
Félek, boldog vagyok, izgatott. Várom, hogy elindulhassak és várom a földet érést: a hazaérkezést! Látom magam előtt a csúcsra vezető utolsó métereket. Látom magam előtt a kisfiam, ahogy szalad felém a reptéren! Timit. A Családomat, Titeket, az Életet.
Összpontosítok. Belélegzek. Kifújok. A Hegyre emelem tekintetem. Fohászkodok. Gondolatban mindenkit magamhoz ölelek, akit szeretek.
Most vagyok a legközelebb az Everest csúcsához: a sikerhez! Készen állok!”
A magyar hegymászó édesapja szívszorító módon búcsúzik a fiától saját közösségi oldalán, melyben megígéri, Szilárd fia a szívében mindig élni fog.
„Sziszikém! Nincs szavam a nepáli hírekhez…Ha igaz is, ami lehetetlennel ér fel, bennem mindig élsz, idézve a képeslapod hátulján írt záró üzenetedet; Apa! Vigyázz az egészségedre és tudd: nagyon szeretlek! Szilárd – köszönöm és ez cseng állandóan a fejemben… Apuci! Én; A reményt adom fel utoljára” – írta Suhajda Tibor Facebook oldalán.
