A macska az ókori Egyiptom egyik legismertebb szimbóluma: szobrok, sírfestmények és mumifikált állatok sora erősíti azt a képet, hogy az egyiptomiak különleges, szinte isteni lényként tekintettek rájuk. A valóság azonban ennél jóval összetettebb – és kevésbé romantikus -olvasható a History Extra cikkében.
Az „istenként imádott macska” mítosza
Dr. Campbell Price, a Manchester Múzeum egyiptomi és szudáni kurátora szerint az a gondolat, hogy a macskákat istenként tisztelték, modern félreértés, amely inkább a mai állatszeretetet vetíti vissza az ókorra. Az egyiptomi hitvilág nem így működött.
Az ókori Egyiptom többistenhitű rendszer volt, szigorú hierarchiával, amely folyamatosan változott és képes volt új elemeket befogadni. Az isteni erőt nem elvont fogalomként képzelték el: úgy hitték, jelen van a fizikai világban, és az emberek kézzelfogható módon léphetnek kapcsolatba vele.
Ebben a szemléletben az állatok közvetítők voltak, nem kivételezett lények. A macskák ugyanúgy ebbe a körbe tartoztak, mint a krokodilok, sólymok, íbiszek, bikák vagy kutyák.
Állatok mint isteni közvetítők
Bizonyos istenekhez meghatározott állatfajok kapcsolódtak, ezért a templomokban élő állatokat is tartottak a kultusz részeként. Ez azonban nem jelentett szeretetet vagy istenítést a szó mai értelmében.
A macskák különösen Básztet istennőhöz kötődtek, aki a védelem, a termékenység és a jólét alakja volt. Az időszámításunk előtti első évezredre ez a hitgyakorlat ipari méreteket öltött: a templomok körül célzottan tenyésztették az állatokat, hogy áldozati felajánlásként szolgáljanak.
A régészeti feltárások során tömegesen kerültek elő mumifikált macskák, amelyeket kifejezetten vallási céllal öltek meg és ajánlottak fel.
Áldozat, nem házikedvenc
Price egy mai párhuzammal teszi érthetővé a jelenséget:
„Ma a keresztény hagyományban gyertyát gyújtunk, hogy imádságunk eljusson Istenhez. Az ókori egyiptomi hívők mumifikált macskát, krokodilt vagy sólymot vásároltak, és azt ajánlották fel imádságuk meghallgatásáért cserébe.”
Fontos különbség, hogy a macskák gyakorlati szerepet is betöltöttek: irtották a rágcsálókat, ezért együtt éltek az emberekkel, sőt néhányat valószínűleg házban is tartottak. Ez azonban nem jelentett érzelmi kötődést a mai értelemben.
Az ókori Egyiptomban a macska nem szent házi kedvenc volt, hanem hasznos állat és vallási eszköz egyszerre. A tisztelet nem szeretetből fakadt, hanem abból a hitből, hogy rajtuk keresztül az istenekhez lehet szólni.
