395.30 Ft

371.07 Ft

Támogatás

Kiemelt kategóriák

Belföld
Gazdaság
Külföld
Kultúra
Sport
Tech
Életmód
Autó

További kategóriák

Szórakozás
Külföld

Gázai invázió: rossz és rosszabb lehetőség a megszállás Izrael számára is

10perc.hu
2023. 10. 12.

A Hamászt egy invázióval lehetne a leginkább megtörni, és Izrael nem mutat gyengeséget, sőt, megalakult a vészhelyzeti egységkormány.

A hétvégi borzalmas, Izrael elleni terrortámadás után izraeli politikai és katonai vezetők is határozottan kijelentették, hogy a Hamásznak vége, a terrorszervezetet meg fogják semmisíteni, és elérik, hogy többet Gázából ne indulhasson hasonló támadás Izrael ellen – írta a Privátbankár.

Igen ám, de hogyan? Miközben még bőven zajlott az izraeli területre bejutott terroristák levadászása, az izraeli légierő elkezdett csapásokat mérni gázai, elvben a Hamászhoz köthető célpontokra. Azért csak elvben, mert természetesen a Hamász vezetői is jól tudták, mi következik, és feltehetően nem ismert találkozási pontokon és bázisokon várták ők, fegyvereseik és készleteik az izraeli bombákat és rakétákat.

Az első nagy probléma a Hamász elleni támadással: a Gázai övezet nagy része sűrűn beépített és sűrűn lakott városokból, menekülttáborokból áll, ahol még a legprecíziósabb légicsapás is szinte biztosan okoz járulékos károkat is. A Hamász ráadásul előszeretettel telepíti fegyverraktárait, rakétakilövőállásait és egyéb létesítményeit direkt iskolák, kórházak és hasonló intézmények közelébe, hogy ezzel vagy visszatartsa a csapástól az izraelieket, vagy elérje, hogy számos civil, lehetőleg gyermek áldozatot lehessen mutogatni a világnak, mint a véres izraeli elnyomás bizonyítékait.



A másik oldalon az izraeliek sem mindig nézik, hogy hova és mivel lőnek – a mostani légicsapásokra induló harci gépeken például főként 906 kilogrammos, GBU-31 irányított bombákat lehetett látni, egy ilyen hatalmas rombolóerejű fegyver használatával még a legjobb akarat mellett sem lehet elkerülni a rengeteg polgári áldozatot. És különösen nem a fenti körülmények között, és különösen nem akkor, amikor a bosszúszomjas, megalázott izraeli haderő részéről a legjobb akarat sem biztos, hogy adott.

De légicsapásokkal természetesen nem lehet megsemmisíteni a Hamászt, és támadási potenciálját is legfeljebb csökkenteni, de nem megszüntetni lehet a szervezetnek, hacsak Izrael nem tervezi szőnyegbombázással porig rombolni az egész övezetet, majd a romokat még le is napalmozni, hogy az alagútrendszereket is kifüstölje.

Izrael a légitámadások megkezdése után nem sokkal egy másik módszert is bevetett: a gázai áram- és vízellátás felfüggesztését, illetve a gázai határok teljes lezárását minden áruforgalom előtt is. „Se áram, se étel, se víz, se gáz – minden elzárva. Állatokkal harcolunk, és e szerint járunk el” - mondta Joav Gallant izraeli védelmi, kijelentve, hogy „totális ostrom” alá veszik az övezetet.

Csakhogy Gázában nagyjából 2,3-2,5 millió ember él, és még ha a Hamász által közölt, minden bizonnyal jócskán túlbecsült számokat is nézzük, a szervezethez akkor is legfeljebb néhány százezren tartoznak. Ha el is fogadjuk, hogy ők maguk hozták a fejükre a bajt, és „állatok”, akikkel szemben minden eszköz megengedett, mi lesz a többiekkel?



Izrael arra szólította fel a gázai civil lakosságot, hogy hagyja el a területet – vagy legalábbis a Hamász létesítményeinek a közelét, de ez a fentiek miatt nagyjából ugyanazt jelenti –, de ezt nehéz másnak, mint cinizmusnak nevezni. Az övezet határain visszaállt az izraeli ellenőrzés és hermetikusan le vannak zárva, és Egyiptom sem nyitotta meg kapuit a menekülni kívánók előtt, tehát a lakosságnak nincs más választása, mint maradni és várni az elkerülhetetlent.

A terület lakosságának nagyjából 40 százaléka 15 év alatti gyermek, és Izrael nélkül az ivóvíz és az áramszolgáltatás napokon belül teljesen leállhat, az élelmiszer- és gyógyszerkészletek pedig legfeljebb néhány hétre lehetnek elegendőek. Már a mostani „háború” kezdete előtt is a becslések szerint a gázai háztartások kétharmada szorult valamilyen, főként élelmiszerben megnyilvánuló segélyre, és a lakosság 65 százalékának okozott rendszeres problémát a megfelelő mennyiségű élelmiszer biztosítása.

Egyiptom felől érkezhet valamennyi utánpótlás, azonban Izrael gyorsan lebombázta azon a határon az egyetlen, rafahi átkelőhelyet, ezért jelenleg gyakorlatilag a csempészalagutak jelentik az egyetlen lehetőséget bármit bejuttatni az övezetbe, és ez nyilván nem lehet elég a lakosság ellátásra.

Valóban vállalná Izrael, hogy víz, élelem és orvosi ellátás nélküli agóniára ítél több mint kétmillió embert, köztük nagyjából egymillió gyermeket? Ez gyakorlatilag népirtás lenne, miközben az is nyilvánvaló, hogy pont a Hamász fegyveres, a külföldi pénzbeli és egyéb támogatásokhoz hozzáférő tagjai lennének a legutolsók, akiket elérnek a szenvedések.



A teljes blokád másik lehetséges kimenetelének talán azt remélik Izraelben, hogy a palesztin lakosság végső elkeseredésében megdönti a Hamász uralmát, vezetőiket pedig kiadják, csak hát nagyon nagy kérdés, hogy ez megtörténne-e egyáltalán, és ha igen, mennyi idő és hány ember halála után, illetve milyen véres polgárháború során. Az mindenesetre biztos, hogy most még a világ nagy részének együttérzését és szimpátiáját bírja Izrael, de nem tudható, mi lenne akkor, ha valóban éhhalálra ítélné a gázai palesztin lakosságot.

Akkor tehát marad a szárazföldi erőkkel végrehajtott invázió, a Gázai övezet újbóli megszállása. Valószínűleg a Hamász harcképtelenné tétele szempontjából ez lenne a leghatékonyabb megoldás, de milyen áron? Ha csak a dolog katonai oldalát nézzük, akár az ukrajnai Bahmut példáján is láthattuk a közelmúltban, hogy a városi környezetben vívott harcok a hadviselés legkaotikusabb, legvéresebb oldalai közé tartoznak.

Ráadásul ez az a környezet, amelyben az izraeli haderő kétségtelen és sokszoros technikai és erőfölénye a legkevésbé érvényesülhet a Hamász és más szervezetek fegyvereseivel szemben. Az sem egy valóságtól elrugaszkodott feltételezés, hogy amint a szombati támadások során meg tudta lepni a Hamász az izraeli fegyveres erőket, úgy egy esetleges szárazföldi invázió során is új taktikákat és új, pusztítóbb fegyvereket – például az utóbbi években jóval olcsóbbá és elérhetőbb vált, Ukrajnában is tömegesen bevetett drónokat is alkalmazna az utcai harcok során, tovább növelve az izraeli veszteségeket.

De még ha hajlandó is lenne ezt végigcsinálni az izraeli haderő, az sem garantálná a Hamász teljes megsemmisítését. Mivel senkire sincs ráírva, hogy a Hamász tagja, a terrorszervezet fegyvereseit semmi sem akadályozná meg abban, hogy elvegyüljenek a civil lakosság között. És onnantól kezdve akkor és ott csapnak le, ahol a legnagyobb fájdalmat tudják okozni az izraeli katonáknak a „front” mögött.



Ráadásként még ott vannak az elhurcolt civil és katona túszok, köztük több harmadik ország állampolgára, akiknek a helyzet minden katonai jellegű megoldási kísérletet tovább komplikál. Ugyan az izraeli különleges egységek a világ legjobbjai közé tartoznak, annak az esélye, hogy az övezetben minden bizonnyal több helyre szétszórt, fegyveres őrizet alatt tartott túszoknak akár csak a többségét erővel és élve ki lehessen onnan hozni, a nullával egyenlő.

Jelenleg már bőven ezer felett jár a Hamász támadása során lemészárolt izraeli áldozatok száma, és korlátozott katonai akció helyett Izrael háborút hirdetett, vezetői nyíltan beszélnek a Hamász teljes megsemmisítéséről, kerüljön, amibe kerül.

A Hamász olyan akciót hajtott végre, amelyre senki, és főleg az izraeli haderő és hírszerzés nem tartotta képesnek. Utóbbiaknak ki kell egyenlítenie a számlát, ez sajnos következik mind a háború, de még inkább a Közel-Kelet véres logikájából. Izrael nem mutathat gyengeséget sem, hiszen azzal gyakorlatilag zöld lámpát adna azoknak az államoknak és szervezeteknek, amelyek létezéshez való jogát is tagadják.

Egy dolog biztos, Izrael nem mutat gyengeséget, sőt, megalakult a vészhelyzeti egységkormány. „A Hamász iszlamista terrorszervezet minden tagja halott ember. A Hamász ugyanolyan, mint az Iszlám Állam, és úgy fogjuk eltiporni, ahogyan a világ eltiporta az Iszlám Államot” - jelentette ki Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnök, aki közölte, hogy Izrael immár ellentámadásba ment át.

"A zsidó nemzet egységes, és ma a vezetése is egységes. Félreteszünk minden egyéb szempontot, mert nemzetünk sorsa forog kockán. Együtt fogunk dolgozni, vállvetve, Izrael polgárai nevében Izraelért" - mondta Netanjahu a vészhelyzeti egységkormány másik két tagja, a védelmi miniszter Joáv Galant és Beni Ganz mellett a televízióban.

Az eddig ellenzékben politizáló Beni Ganz, a Nemzeti Tábor vezetője úgy fogalmazott, hogy most eljött az összefogás ideje. "Partnerségünk nem politikai; Izrael sorsát szolgálja Ideje van a békének, és ideje van a háborúnak. Most a háború ideje jött el" - hangoztatta Ganz.

Főkép forrása:
MTI/AP

További cikkek