Vélhetően eddig sem voltak sokan azok, akik egy percig is elhitték, hogy a február 24-én indított orosz agresszió Ukrajna ellen nem területszerzésért, hanem a sokat hangoztatott nácitlanításért, az ukrán állam demilitarizálásáért indult el. Ha valóban ezek lettek volna a célok, akkor már régen békének kéne honolnia a véres háború helyett.
Miután az Azov szélsőséges szervezet fegyveresei Mariupol elestét követően orosz fogságba estek, Moszkva azonnal talált újabb nácikat az ukrán fegyveres erői között. Amikor Finnország – és vele együtt Svédország – felvételt nyert a NATO-ba, megdőlt az az indok is, hogy Oroszország nem engedheti meg az észak-atlanti szövetség megjelenését a határain. A finn-orosz határ majd 1000 kilométeres…
Aztán jött a hivatalos orosz bejelentés, csak megvédik a Moszkván kívül kizárólag a tömeggyilkos Aszad Szíriája és a kommunista Észak-Korea által elismert szakadár „népköztársaságok” területét. Ám ez sem lett igaz, hiszen már régen átlépték a két szeparatista „állam” határát, és most már a teljes Donyecki és a Luhanszki régió elfoglalása a céljuk. Hogy most az Azovi és a fekete tengeri partvidékről szót se ejtsünk.
És eljött a pillanat, amikor már nincs más hátra, mint színt vallani. Szergej Lavrov orosz külügyminiszter az orosz állami RT tévécsatornának és RIA Novosztyi hírügynökségnek nyilatkozva elárulta, mi Moszkva valódi célja. Indokot persze most is találtak a területszerzésre, ugyanis a HIMARS- rakétavetők és más, közepes hatótávolságú fegyverek miatt a fentieken kívül Herszon és Zaporizzsja megyét és más ukrajnai területeket is el akarnak foglalni.
Lavrov – aki elárulta, megkönnyebbülést érzett az invázió megindításakor – szerint ez a folyamat kitartóan fog folytatódni, ugyanis szerinte az megengedhetetlen, hogy Oroszország területét és biztonságát bárhonnan fenyegetés érje. Ilyenkor természetesen megfeledkezve a Krím 2014-es katonai annektálásáról, az önálló ukrán állam megtámadásáról. Hozzátette, jelen helyzetben semmi értelme annak, hogy folytatódjanak az orosz-ukrán béketárgyalások.
Az orosz külügyminiszter újfent megfenyegette Európát, hogy Moszkva az energiapiacon gond nélkül átáll más vevőkre, ha továbbra is ragaszkodik az Unió a gazdasági szankciókhoz. Sőt, ezúttal már azt is megfogalmazta, ha Európa hirtelen megváltoztatná álláspontját, és felajánlaná Oroszországnak a gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok helyreállítását, akkor Moszkvának ezt nem lenne szabad elutasítania, de csak akkor, ha a maga számára minden előnyt kihasznált.
