Perben szerezte meg Orbán Viktor és kíséretének januári zürichi szállodai számláit Hadházy Ákos, aki ezekről Facebook-bejegyzésében számolt be. A közzétett dokumentumok szerint a kilencfős delegáció a davosi világgazdasági fórum idején három éjszakát töltött a zürichi The Dolder Grand hotelben, a végszámla bruttó 48 530,65 svájci frankról szól.
A bejegyzés szerint Orbán Viktor 2026. január 20. és 23. között egy „Suite Deluxe” kategóriájú lakosztályban szállt meg, éjszakánként 3550 frankért, ez három éjszakára 10 650 frank. A szerző a január 20-i MNB-középárfolyammal ezt nagyjából 4,43 millió forintra számolta át. A szálloda honlapjának leírása szerint ezek a lakosztályok 100 és 220 négyzetméter közöttiek, komornyikszolgáltatás, a Zürichi-tóra néző erkély, kandalló, pezsgőfürdős kád és privát szauna tartozik hozzájuk.
Mire ment el a pénz?
A számla tételei szerint a szállás 43 764 frankba, az éttermi fogyasztás 4252,65 frankba, a bekészítések, italok és snackek 214 frankba, a mosatás pedig 300 frankba került. Hadházy átszámítása alapján a teljes összeg nagyjából 20,18 millió forint, de a tényleges forintterhelés az utalás napi árfolyamtól függően eltérhet. Az éttermi számlákat a bejegyzés szerint nem Orbán Viktor, hanem az egyik kitakart nevű delegációtag nevére állították ki.
Az eredeti foglalási ajánlat kilenc szobára és három éjszakára 38 550 frankról szólt: három „Suite Deluxe”, három „Junior Suite” és három kétágyas szobára. A végszámlából 45 693,16 frankot előre vagy részletekben rendeztek, a fennmaradó 2837,49 frankot 2026. február 25-én fizették ki.
Két nevet kitakartak
Hadházy már januárban írt arról, hogy a szállás helyszíne egy videóból derült ki, amelyen látszott az autó navigációs kijelzője. Mivel az akkori külügyminisztérium nem árulta el a költségeket, pert indított. A bejegyzés szerint az eljárás a kormányváltás után zárult le.
A dokumentumok szerint kilencen szálltak meg a hotelben. Orbán Viktor mellett hat további ember neve olvasható, köztük Máté Jánosé, akit Hadházy a Miniszterelnöki Programirodát vezető államtitkárként és a miniszterelnök sajtóügyeinek irányítójaként azonosít. Két nevet kitakartak, ezért a szerző az új külügyminisztériumhoz fordult.
Nyitott kérdés, kiknek a nevét takarták ki a számlákon, és hogy a külügyminisztérium nyilvánosságra hozza-e őket. Az sem derül ki a dokumentumokból, miért lett a végső szállásköltség több mint ötezer frankkal magasabb az eredeti foglalási ajánlatnál.
