Az őszi jogalkotási időszak egyik legfontosabb lépéseként hamarosan társadalmi egyeztetésre bocsáthatják az új hazai klímatörvény tervezetét. A jogszabály a Portfolio Sustainable World 2026 konferenciáján elhangzottak szerint átformálhatja a magyar pénzügyi szektor zöld átállását: a lakossági fenntartható befektetések iránti kereslet ugyan látványosan megugrott, a vállalati hitelezésben viszont jelentős a lemaradás az uniós elvárásokhoz képest.
Gyura Gábor, a hazai kereskedelmi bankokat, alapkezelőket és biztosítókat tömörítő HuSif – Magyar Fenntartható Befektetési és Finanszírozási Egyesület pénzügyi tanácsadója szerint a készülő jogszabály „tulajdonképpen egyfajta anyahajó is tudna lenni, amely rengeteg szabályozási kérdésben meg tudná adni azt az iránymutatást, ami az elmúlt években hiányzott”. A szakmai javaslatok alapján a hatékony működéshez célzott adóösztönzők bevezetésére, egy dedikált Zöld Finanszírozási Tanács felállítására és az ügyfelek edukációjára is szükség lenne.
Az érdekképviselet szerint a lakossági ESG-befektetések állománya Magyarországon 1 százalék körüli szintről 12 százalék fölé emelkedett, a zöld vállalati hitelezés viszont eddig főként az „alacsonyan csüngő gyümölcsökre”, például a zöld kereskedelmiingatlan-fejlesztésekre és a napenergia-projektekre koncentrált. Miközben Európában dinamikusan nő a klímaátállási tervvel rendelkező vállalatok aránya, itthon az önkéntes riportálás hiánya miatt komoly a lemaradás.
Négy adatkör kell a kockázat beárazásához
A fizikai klímakockázat az elmúlt években az egyik leggyorsabban fejlődő befektetési kockázati kategóriává vált. Bohák András, az MSCI Sustainability & Climate Research globális vezetője szerint a beárazódáshoz négy adatkör együttes megléte szükséges: az érintett vállalatok fizikai eszközeinek pontos földrajzi elhelyezkedése, az adott helyszínekre jellemző veszélyek – például áradás vagy erdőtűz –, a már végrehajtott helyi alkalmazkodási intézkedések, valamint az, hogy egy káresemény milyen közvetlen hatást gyakorol a cég készpénzáramlására.
„A fizikai klímakockázatok valós beárazódásához nincs feltétlenül szükség egy konkrét katasztrófára; ha a modellek előrejelzik a veszélyt, a biztosítók kivonulása és a hitelezés ellehetetlenülése önmagában, napok alatt leértékelheti az érintett eszközöket.” – mondta Bohák András
A kárösszeg háromnegyede biztosítatlan
Ritter Renátó, az MNB Fenntartható pénzügyi főosztályának vezetője arra hívta fel a figyelmet, hogy az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatói Nyugdíj-hatóság adatai szerint a klíma- és időjárási eseményekből származó károk jelentős része nem biztosított. A biztosítatlan veszteségek aránya eléri a teljes kárösszeg mintegy háromnegyedét, a teher pedig a háztartásoknál, a vállalatoknál, végső soron a bankoknál – a fedezetek értékvesztésén keresztül – és az állami költségvetésnél csapódik le. Mivel a biztosítók bizonyos magas kockázatú területekről kivonulhatnak, a bankoknak maguknak kell elvégezniük azokat a kockázatelemzéseket, például az erdőtüzek vagy árvizek valószínűségének becslését, amelyeket korábban a biztosítók végeztek.
Újabb kockázati tényező a biodiverzitás csökkenése, amelynek rendszerezésére a nemzetközi ENCORE keretrendszert alkalmazzák. A mérés kétirányú: vizsgálja a vállalatok függőségét az ökoszisztéma-szolgáltatásoktól, például a mezőgazdasági termeléshez szükséges talaj- vagy vízviszonyoktól, illetve a vállalatok környezetre gyakorolt negatív hatásait. Az MNB 2022-ben az Európai Bizottság és az OECD közreműködésével indított projektet a hazai banki hitelportfóliók biodiverzitási kockázatainak felmérésére. A stressztesztek szerint egy elhúzódó aszályos időszak a hazai GDP 4-7 százalékát is veszélyeztethetné, a banki hitelportfóliók nem teljesítő hitelaránya pedig 1-3 százalékponttal növekedhetne.
Ritter Renátó hangsúlyozta, hogy az uniós elvárásokkal összhangban az ESG-kockázatokat közép- és hosszú távon be kell építeni a bankok kockázatkezelési folyamataiba, a cél pedig az, hogy ezek a tőkekövetelmény-számításban is megjelenjenek. A szakértők szerint a jövőben elengedhetetlen lesz egy egységes iparági sztenderd és szabályozási taxonómia kidolgozása, amely pontosan definiálja a klímaadaptáció és a reziliencia fogalmát.
Nem a pénz hiányzik, hanem a kész projekt
A zöldberuházások finanszírozásában nem a rendelkezésre álló források mennyisége, hanem a megfelelően előkészített, bankolható projektek hiánya jelenti a legnagyobb kihívást – állapították meg a konferencia következő panelbeszélgetésén a hazai pénzintézetek és fejlesztési intézmények képviselői. A rendezvényen tartott azonnali felmérésben a résztvevők többsége is így nyilatkozott.
Cserép András, a K&H Bank kockázatkezelési szakértője megerősítette: a bankok részéről megvan a szándék a zöld projektek finanszírozására, a vállalatok oldalán viszont gyakran hiányoznak a kész tervek. Kasziba Levente, a Magyar Fejlesztési Bank képviselője hozzátette, hogy az uniós forrásokba ma már eleve kódolva vannak a zöld célok. Kurucz Orsolya, az ATS Advisory tulajdonosa, projektfejlesztési vezetője ugyanakkor árnyalta a képet: szerinte uniós szinten, a 2030-as klímacélok elérését tekintve igenis van finanszírozási hiány, a közvetlen brüsszeli kezelésű alapoknál pedig a projektek kiválósága és a verseny miatt korlátozottak a források a jó ötletek számához képest. Hazai szinten viszont az előkészítettség a szűk keresztmetszet.
A hagyományos banki hitelezés alapfeltétele a megtérülés és a profitabilitás, a közvetlen uniós alapoknál viszont a hatásfok, a projekt hitelessége és a csapat felkészültsége is döntő. „A bankok csak a folyamat legvégén tudnak belépni a finanszírozásba, amikor már nagy volumenű, jól bejáratott és megtérülő projektekről van szó; az innovatív, de még kiforratlan technológiák támogatása a kockázati tőke és az uniós források feladata” – mutatott rá Gólya Szilvia, az OTP Bank Zöld Kompetencia Központjának vezetője.
Az ivóvízhálózat és az aszály ezermilliárdos tétel
A klímaadaptáció és a nehezen dekarbonizálható szektorok átállása strukturális nehézségekbe ütközik, mivel ezek a beruházások gyakran nem termelnek közvetlen cash flow-t. Példa erre az ivóvízhálózat-rekonstrukció: egy 2024-es ágazati jelentés szerint a következő 15 évben az elmaradt amortizáció miatt 3775 milliárd forint, évente mintegy 311-315 milliárd forint lenne szükséges a hálózat fejlesztésére, a kormányzati szinten bejelentett források nagyságrendje viszont eltörpül a valós igények mellett. Hasonló nagyságrendű az aszály kezelése a mezőgazdaságban, ahol a károkat évente 650 és 1200 milliárd forint közé becsülik – ez összemérhető a teljes beáramló éves uniós forrásmennyiséggel. Az ilyen, piaci alapon nehezen hitelezhető projekteknél állami garanciavállalásra és magántőke bevonására egyaránt szükség van.
Az MFB jelenleg is nyújt 0 százalékos hiteleket uniós forrásokból, az MNB zöld tőkekedvezmény-programja pedig a kereskedelmi bankokat támogatja abban, hogy kedvezőbb árazást biztosítsanak a fenntartható projektekre.
„Ma már nem az a kérdés, hogy kap-e kedvezményt egy zöld beruházás, hanem az, hogy a fenntarthatósági szempontokat figyelmen kívül hagyó vállalatok meddig maradhatnak egyáltalán finanszírozhatók a piacon.” – mondta Cserép András
A klímatörvény tervezetének tartalma egyelőre nem ismert, a konferencián elhangzottakból pedig az sem derül ki, hogy a szakmai javaslatok – az adóösztönzők, a Zöld Finanszírozási Tanács vagy az adaptációs beruházások tőkekövetelménybeli elismerése – közül bármelyik bekerül-e a szövegbe.
