Tizenhárom évvel az utazás után derült ki, miről tárgyalt Lázár János 2013. március 22-én és 23-án Zürichben. A Direkt36 a Telexen megjelent cikkében számolt be arról, hogy az idén tavasszal hivatalba lépett Tisza-kormány egy belső dokumentumot adott ki a lapnak. A jelentés szerint a Miniszterelnökséget akkor államtitkárként vezető politikus nyugat-európai cégek és a magyar kormány lehetséges együttműködéséről egyeztetett.
A dokumentumban „Prof. Mangoldként” említett tárgyalópartner a Direkt36 szerint minden bizonnyal Klaus Mangold befolyásos német üzletember, aki az európai és az orosz üzleti körökben is komoly kapcsolatokkal rendelkezett. Mangold a 2010-es évek elején került kapcsolatba a magyar kormánnyal, később pedig éveken át tanácsadóként dolgozott a kabinetnek. A most nyilvánosságra került jelentést a saját cége, a Mangold Consulting GmbH készítette.
A Rothschild mint „független tanácsadó”
A jelentés szerint a zürichi megbeszélésen három téma került elő. Az egyik az volt, hogy a Rothschild bankház lehetne-e a magyar kormány „független tanácsadója”; a megbízás részeként a cég felmérte volna Magyarország pénzügyi kockázatait, különös tekintettel a bankszektorra. Lázár és Mangold abban is megállapodott, hogy találkozót szerveznek Varga Mihály akkori nemzetgazdasági miniszter és Matolcsy György, a Magyar Nemzeti Bank frissen kinevezett elnöke részvételével. A dokumentum szerint Orbán Viktor legalább a megbeszélés egy részéhez csatlakozott volna, a titoktartás miatt viszont azt tervezték, hogy a bankházat egyetlen ember képviselje.
Szóba került az üzleti szoftvereket fejlesztő SAP is: a jelentés szerint Mangold kiváló kapcsolatban állt a cég felső vezetésével, Lázár pedig elsősorban a pénzügyi igazgatásban és az egészségügyben megvalósítható együttműködés iránt érdeklődött. A harmadik téma a kormány marketingstratégiája volt. Itt két német tanácsadó cég, a Schuppner és a CNC neve merült fel, amelyek a dokumentum szerint a kritikus médiával szembeni megfelelő fellépésben is segíthették volna a kormányt. A felek közös ötletelés megszervezésében állapodtak meg.
A Rothschild később valóban dolgozott az Orbán-kormánynak. A bankház a Paks II. beruházás uniós vizsgálata idején készített egy jelentést, amely szerint a projekt piaci körülmények között is megtérülhet. A közel kilencvenoldalas anyagot a Miniszterelnökség számára állították össze, de nem derült ki, ki rendelte meg és ki fizette. A cég utóbb a részben állami tulajdonú MBH Bank létrehozásában is közreműködött.
Per, nemzetbiztonsági hivatkozás, szétesett szerkesztőség
Az Origo még 2013 végén kezdett kérdezősködni Lázár három feltűnően drága külföldi útjáról, az adatok megszerzéséért pedig Pethő András – a mostani Direkt36-cikk szerzője, aki akkor az Origo újságírója volt – indított pert. A Miniszterelnökség arra hivatkozva titkolta a részleteket, hogy azok nyilvánosságra kerülése nemzetbiztonsági érdeket sértene, Lázár ugyanis akkor a külföldi hírszerzésért felelős Információs Hivatalt is felügyelte. Végül annyi derült ki, hogy Zürichben egy német állampolgárral tárgyalt a magyar–német és a magyar–orosz kapcsolatokról. A kiküldetések szállásköltsége kirívóan magas volt: egy 2012-es angliai úton Lázár és kísérője két éjszakára 920 ezer forintos számlát hozott össze, egyetlen milánói éjszaka 596 ezer, a zürichi szállás 189 ezer forintba került. A svájci útra a Miniszterelnökség eredetileg ennél jóval magasabb összeget közölt, majd arra hivatkozva módosította az adatot, hogy más kiadásokat is hozzászámoltak a hotelszámlához. Lázár inkább visszafizette a költségvetésnek a csaknem kétmilliós szállásköltséget, az utak céljáról viszont nem beszélt.
Az ügy nyomán politikai nyomás nehezedett az Origo szerkesztőségére. Sáling Gergő főszerkesztőt 2014 júniusában váratlanul eltávolították, aminek hátterében már akkor is kormányzati beavatkozást sejtettek. A döntés után a szerkesztőség jelentős része, köztük Pethő is távozott, az Origo pedig később az Orbán-kormány propagandagépezetének részévé vált. A Kúria 2016-ban úgy döntött, nem közérdekű adat, kikkel tárgyalt Lázár Zürichben és Milánóban; akkor úgy tűnt, hogy a résztvevők kiléte valószínűleg örökre titok marad.
A megkeresésekre alig érkezett válasz
A parlamenti mandátumáról augusztusban lemondott Lázár János a Direkt36 megkeresésére azt üzente, nem kíván nyilatkozni. Mangold tanácsadó cége arra hivatkozott, hogy üzleti politikája szerint nem válaszol a sajtó kérdéseire, az SAP pedig közölte: nem tud olyan együttműködésről vagy megállapodásról, amely a zürichi találkozóhoz kapcsolódna. A Rothschild és a CNC nem reagált. Nyitva maradt, hogy előkerül-e a Paks II.-jelentés megrendelőjének és finanszírozójának neve, és hogy a másik két, hasonlóan vitatott út – a milánói és az angliai – hátteréről kiadnak-e egyszer hasonló dokumentumot.
