Magyarország az ezredfordulón még az Európai Unió abszolút élvonalába tartozott a gyógyszeres klinikai kutatások terén, mára azonban drámai módon elveszítette ezt a pozícióját -írja a Telex. Bár a kutatások száma globálisan és uniós szinten is mérséklődött, itthon egy 2023-as belügyminisztériumi utasítás olyan bürokratikus lavinát indított el, amely miatt az állami kórházakban dolgozó orvosok tömegesen veszítették el az érdeklődésüket a vizsgálatok iránt. A lejtmenet azért is húsbavágó, mert ezekkel a nemzetközi programokkal részben tehermentesíteni lehetne a döcögve működő egyedi gyógyszerkérelmek állami finanszírozását, miközben súlyos betegek esnek el az ingyenes, életmentő csúcsterápiáktól.
Évente 100 milliárd forintot hagyunk veszni
A klinikai vizsgálatokért az országok ádáz versenyt folytatnak egymással. A gyógyszergyárak és a szerződéses kutatási szervezetek (CRO-k) patikamérlegen mérik, hová vigyék a méregdrága projekteket: döntő szempont a betegek elérhetősége, a hatósági engedélyezés gyorsasága, a költségek és a helyi orvosok korábbi megbízhatósága.
Magyarország sokáig kifejezetten vonzó célpont volt. A jól képzett szakemberek és a viszonylag gyors, mindössze 60-75 napos engedélyeztetési idő komoly versenyelőnyt jelentettek. Ráadásul a populációban sajnálatosan sok a kezeletlen, krónikus beteg, akiknek egy-egy ilyen kutatásban való részvétel az utolsó reménysugarat jelentette a gyógyulásra.
A szektor nemzetgazdasági súlya is óriási: évente közel 100 milliárd forinttal járul hozzá a hazai GDP-hez. Ezt a hatalmas összeget hagyja most részben veszni az ország. A statisztikák ijesztőek: míg 2015 és 2023 között több mint 90 ezer magyar beteget vontak be a vizsgálatokba, 2020-ban még 14 ezren, addig 2023-ban már mindössze 5 ezernél is kevesebb beteg vehetett részt a folyamatban lévő kutatásokban. Az onkológiai vizsgálatok száma 15 százalékkal, az immunológiaiaké 5 százalékkal zuhant vissza az elmúlt időszakban.
A Pintér-utasítás, ami kivégezte az orvosok motivációját
A Telex által megkérdezett szakértők szerint a hazai lejtmenet elsődleges oka az egészségügyért is felelős Belügyminisztérium 2023-as utasítása volt. Pintér Sándor akkori belügyminiszter döntése alapjaiban forgatta fel az állami kórházak és a gyógyszercégek közötti kapcsolatot. Az intézményeknek át kellett állniuk az úgynevezett egyszerződéses modellre: a korábbi gyakorlattal ellentétben a megbízó cég már nem szerződhet külön a kutatást végző orvossal és szakápolókkal, kizárólag magával a kórházzal.
Ez a lépés teljesen megfojtotta a belső motivációt. A klinikai kutatásokat az orvosok és ápolók a rendes munkaidejükön felül, kőkemény plusz adminisztráció mellett végzik, amiért korábban közvetlen díjazás járt. Az új rendszerben az extra juttatások kifizetése körülményessé és bizonytalanná vált, ráadásul a pénz beépült a bérükbe, ami kedvezőtlenebb adózást jelentett.
„Nagyon sok olyan lépés történt az utóbbi években, ami a munkavállalói jogviszonyomat érinti, és amivel a bizalmam a munkáltatóm felé csökkent. Abban sem bízom feltétlenül, hogy a klinikai vizsgálatokért járó pénzt teljes egészében megkapom” – nyilatkozta egy neve elhallgatását kérő állami kórházi kardiológus.
Gulyás Dávid, a Clinexpert cégcsoport vezetője megerősítette: a szabályozás hatására 40 százalék feletti visszaesés történt a kórházakon belüli vizsgálatok számában. A nemzetközi szponzorok látva a bürokráciát és az orvosok elkedvetlenedését, elkezdték kimenekíteni a projekteket az állami kórházakból, és inkább az alapítványi egyetemekre, valamint magánintézetekbe vitték át azokat.
Menekülés a magánszférába, ahol a rákos betegeken nem lehet segíteni
A közkórházak kiürülésével párhuzamosan a magánintézetek rohamléptékben jönnek fel: bizonyos területeken az itt folytatott kutatások száma már megközelíti vagy meg is haladja az állami szektorét. Ez azonban súlyos strukturális problémákat vet fel.
Egyrészt a magánellátásban sokkal nehezebb beteget toborozni. Míg az állami szférában a betegek szinte 100 százaléka beleegyezik a kutatásba a megszokott orvosa miatt, a magánrendeléseken ez az arány alig 50-60 százalék. Másrészt ha egy magánúton kezelt betegnél a kutatás során súlyos mellékhatás vagy társszakmás komplikáció lép fel, a magánklinika nem tudja házon belül ellátni, az állami és magánszféra között pedig nincs intézményes átjárás.
A legnagyobb tragédia az onkológiát érinti. Míg a bőrgyógyászat vagy a diabetológia remekül működik a magánszektorban, addig:
...daganatos gyógyszert rákos betegnek a magánellátásban nem szabad beadni, ott csak diagnosztizálni lehet, kezelni nem. Ha az állami onkológiai centrumokból eltűnnek a klinikai kutatások, a betegek a legmodernebb, életmentő célzott terápiáktól esnek el.
Megoldás lehetne az egyedi méltányosság kiváltására
A klinikai kutatások összeomlása közvetlenül növeli az államra nehezedő pénzügyi nyomást is. Rengeteg rákbeteg jelenleg az egyedi méltányossági gyógyszerkérelmek rendszerétől (amelyet jelenleg a Batthyány-Strattmann László Alapítvány kezel, de a kormányzati bejelentések szerint hamarosan az újjáalakuló Országos Egészségbiztosítási Pénztár vesz át) várja a megváltást. Ezek a kérelmek méregdrágák, és az elbírálásuk gyakran döcög.
Láng István, az Istenhegyi Géndiagnosztika Magánorvosi Rendelő onkológusa szerint a méltányossági kérelmek egy jelentős részét ki lehetne váltani azzal, ha a betegeket be tudnák vonni a nemzetközi klinikai vizsgálatokba – ehhez azonban vissza kellene térni a 2023-as Pintér-utasítás előtti, működőképes modellre.
A szakma most egy átfogó, digitális központi regiszter fejlesztésén dolgozik. Egy olyan betegbarát felületet szeretnének létrehozni, amely az Egészségügyi Elektronikus Szolgáltatási Téren (EESZT) keresztül közvetlenül összekötné a méltányossági gyógyszerre váró betegeket azokkal a hazai klinikákkal, ahol az adott készítmény nemzetközi kutatás keretében, ingyenesen elérhető. Az akarat megvan, a kérdés már csak az, hogy a szabályozási környezet engedi-e feltámadni a magyar orvostudomány egykori sikerágazatát.
