A nagyböjt hamvazószerdával kezdődik, húsvétvasárnapig tart, és Jézus negyvennapos böjtölésének emlékére szolgál. A templomokban a pap az előző évi barka hamujával keresztet rajzol a hívek homlokára, miközben elhangzik:
„Emlékezzél ember, hogy porból vétettél, és porrá leszel.”
A hamu nemcsak a mulandóság jele volt, hanem a néphit szerint gyógyító erőt is hordozott.
Játékok a tiltások ellenére
Bár lakodalom, bál és hangos mulatság tiltott volt, a falusi élet nem állt meg. A fiatalok játszottak:
-
Karikáztak – leánykörtánc a közösség örömére
-
Szinaláztak – énekre táncoltak a fiatalok
-
Mancsoztak – labdajáték, ahol a legények a botokat saját kezűleg faragták a lányoknak
Ezek a szokások csendesebbek voltak, de megőrizték az összetartozás élményét.
Télűzés és tavaszvárás
Virágvasárnaphoz kapcsolódott a kiszehajtás és a villőzés. A falun végighordozott szalmabábu vagy „kisze” elégetése vagy vízbe dobása jelképesen űzte el a telet és a betegségeket. A villőkkel feldíszített fűzfaágak egészséget és termékenységet hoztak a közösségnek.
A harangok Rómába mentek
Nagycsütörtöktől nagyszombatig elhallgattak a harangok. Helyettük a gyerekek kerepelővel hívták a falut misére, különleges hangulatot adva a nagyhét napjainak.
Nagypéntek különös hiedelmei
A legszigorúbb böjti nap volt: tilos volt dolgozni, mosni, sütni, és a hiedelem szerint az ekkor sütött kenyér kővé válhatott.
A nagyböjt nem csak vallási, hanem kulturális kincs is. A tiltások, szokások és hiedelmek egy olyan világot idéznek meg, ahol az év ritmusa, a természet és az ember mindennapjai szorosan összefonódtak. A lelassulás, az önvizsgálat és a megújulás üzenete ma is érvényes.
