A húsvéti ünnepkörhöz számos hagyomány és népszokás kapcsolódik, amelyek közül a locsolkodás és a piros tojások a legismertebbek - írja a Magyar Nemzet. A húsvéthétfői locsolkodás már évszázadok óta fontos része a magyar hagyományoknak, és bár az idők során jelentős változásokon ment keresztül, a lényegi elemei megmaradtak.
A locsolkodás története
A locsolkodás hagyománya eredetileg jelentős vízmennyiséget jelentett, hiszen a férfiak dézsával locsolták meg a lányokat, akik teljesen eláztak. Mára ez a szokás átalakult, és a férfiak kölnivel vagy pacsulival locsolják meg a hölgyeket, de az ünnep alapvető eleme, a locsolóvers szavalása és a lányok megkérdezése, hogy szabad-e locsolni, változatlan. Ha igen a válasz, a lányok cserébe piros tojásokat adnak, de manapság már csokoládé tojások is előfordulnak.
A piros tojás szimbolikája
A piros tojás az élet és egészség jelképe, melyet a húsvét előtt készítenek a lányok, hogy átadják azt a locsolóknak. A hímes tojás keresztény és pogány hagyományokat egyesít, szimbolizálva a feltámadást és az újjászületést. A Néprajzi Múzeum szerint a tojás az örök élet és a természet körforgásának szimbóluma.
A locsolkodás és a hagyományok megélése
A húsvéti locsolkodás sok esetben lakomával zárul, ahol a lányok finom étkekkel várják a locsolókat. Sonka, fonott kalács, főtt tojás és szezonális zöldségek mellett, egyes tájjellegű fogások, mint a sárga túró is helyet kaphatnak az asztalon. A locsolkodás tehát nemcsak vallási jelentőséggel bír, hanem közösségi és családi összejöveteleket is jelent.
A húsvéthétfői szokás ma is sok családban él, és az évszázados hagyományoknak megfelelően a locsolkodás örömeit nemcsak a fiatalok, hanem a felnőttek is évről évre átélhetik.