Ulf Kristersson svéd miniszterelnök és Volodimir Zelenszkij ukrán elnök olyan vadászgép-megállapodásra jutott, ami túlmutat az egyszerű fegyverszállításon. Stockholm 16 JAS 39 Gripen C/D saját vadászgépet adna át Ukrajnának a svéd légierő meglévő állományából, ezt Kijev majd 20 darab újabb Gripen E/F beszerzése követi. A második szakaszhoz Ukrajna 2,5 milliárd eurót különít el az Európai Unió Ukraine Support Loan nevű hitelkeretéből.
Évekre elnyúló program, nem azonnali fordulat
A régebbi változatok akár már 2027-ben megjelenhetnek Ukrajnában, az új gépek viszont csak 2030 körül érkezhetnek, mert ezeket még le kell gyártani. A mostani döntést ezért nem lehet úgy értelmezni, hogy Ukrajna néhány hónapon belül több tucat új nyugati vadászgéppel változtatja meg a háború menetét. Inkább arról van szó, hogy az ukrán légierő második nyugati pillére is körvonalazódik az F–16-osok mellett: a Gripen C/D lehet az átmeneti híd, a Gripen E/F pedig már a háború utáni ukrán légierő egyik alapgépe.
Miért illik a Gripen az ukrán háborús környezetbe
A svéd katonai gondolkodás a hidegháborúban abból indult ki, hogy egy szovjet támadás első óráiban a nagy légibázisok megsemmisülhetnek. Ezért a Gripent rövid pályás, szétszórt üzemeltetésre, autópálya-szakaszokról való felszállásra, gyors újrafegyverzésre és viszonylag kis földi személyzet melletti működésre tervezték. Ez illeszkedik az ukrán háborús környezethez, ahol az orosz rakéta- és dróntámadások miatt a repülőgépeket folyamatosan mozgatni, rejteni kell, és gyors kiszolgálásra kell készen állni.
A Meteor rakéta lehet a legfontosabb elem
A csomag katonai értékét nemcsak maguk a gépek adják, hanem a hozzájuk kapcsolható fegyverzet is. A svéd kormány szerint az átadás fejlett lőszereket is tartalmazhat, köztük IRIS-T, AMRAAM és Meteor légiharc-rakétákat. Ezek közül a Meteor lehet a legfontosabb: az európai fejlesztésű, nagy hatótávolságú légiharc-rakéta a nyugati arzenál egyik legveszélyesebb BVR-fegyvere, vagyis olyan rakéta, amellyel a pilóta messze a látótávolságon túlról támadhat ellenséges repülőgépet.
A nyílt forrásokban gyakran 200 kilométer feletti hatótávolságot is emlegetnek, de a pontos adat nem nyilvános. Ukrajna számára ez azért lenne különösen értékes, mert az orosz légierő eddig sokszor a frontvonaltól távolabbról, nagy hatótávolságú rakétákkal fenyegette az ukrán gépeket és a szárazföldi célpontokat. A Gripen–Meteor kombinációval Ukrajna még nem fogja korlátlanul uralni a légteret – az orosz légvédelem, az Sz–300-as, Sz–400-as rendszerek, a vadászgépek és az elektronikai hadviselés együttese továbbra is rendkívül veszélyes az ukrán műveletekre nézve –, viszont a Meteorral felszerelt Gripen jelentősen megnövelheti az orosz pilóták kockázatát, és távolabb kényszerítheti azokat a gépeket, amelyek eddig viszonylagos biztonságból indították rakétáikat.
Gyártási kapacitáshiány nehezítheti a programot
A mostani megállapodás ipari szempontból is nagy tét. A Saabnak a Reuters tudósítása szerint már az ukrán bejelentés előtt is 117 Gripen E típusú gépre volt rendelése, a gyártó pedig jelenleg évente nagyjából csak 15 gépet tud előállítani Svédországban, amit 20–30-ra szeretne növelni. Ez azt jelenti, hogy az ukrán program nem egyszerűen politikai döntés, hanem rendkívüli méretű és bonyolultságú gyártási, finanszírozási és ellátási-lánc kérdés is. Elképzelhető, hogy egyes gyártási fázisokat környező szövetségeseknél kell elhelyezni, mint Norvégia, Finnország, Dánia vagy Hollandia területén.
Zelenszkij elnök korábban arról beszélt, hogy Ukrajna hosszabb távon akár 150 Gripent is hajlandó beszerezni. A mostani 20 gépes csomag tehát inkább csak az első lépcső, nem a végállomás. Ha a program valóban kifut, Ukrajna nemcsak nyugati vadászgépeket kap, hanem fokozatosan leválhat a szovjet eredetű MiG–29-es és Szu–27-es örökségről.
Politikai fordulat egy korábban semleges országtól
A Gripeneket régóta a kisebb és közepes országok racionális vadászgépeként reklámozzák, mivel olcsóbban fenntartható, kevésbé infrastruktúra-igényes, mint sok amerikai vagy francia vetélytársa, miközben korszerű fegyvereket és szenzorokat hordozhat. Eddig viszont nem kellett olyan intenzív háborúban bizonyítania, mint az ukrajnai, és ha ott jól teljesít, az a Saab exportpiaci esélyeit is jelentősen javíthatja.
Svédország néhány éve még semleges országként határozta meg magát, most viszont NATO-tagként saját vadászgépeket adna át egy Oroszországgal háborúban álló országnak.
A csomag ugyanakkor egyáltalán nem csodafegyver. Ukrajnának pilótákat kell kiképeznie, földi személyzetet kell felkészítenie, logisztikai rendszert kell kiépítenie, fegyverkészleteket kell biztosítania, és össze kell hangolnia a Gripeneket az F–16-osokkal, a szovjet eredetű maradék flottával, valamint a földi légvédelemmel. Ez évekig tartó munka lesz, ezért a Gripen-megállapodás nem pusztán túlélési segítség, hanem már felkészülés egy nyugati szabványú légierőre, amelyre Kijev a következő évtizedekben támaszkodhat.
Hogy a Saab kapacitásbővítése időben végbemegy-e, és hogy a beígért 150 gépes hosszú távú cél mennyiben függ a háború további alakulásától, a megállapodásból nem derül ki – ezek azok a kérdések, amelyek a program tényleges méretét és ütemezését a következő években meghatározzák.
