Bár a rabszolgaság intézményét hivatalosan és véglegesen már 1848-ban felszámolták Franciaországban, a jogrendszerben egészen a legutóbbi időkig megmaradtak a gyarmati korszak legsötétebb törvényi árnyai. A francia Nemzetgyűlés csütörtökön egyhangúlag jóváhagyta azt a törvényjavaslatot, amely véglegesen eltörli az úgynevezett Fekete Törvénykönyvet (Code Noir), valamint a francia gyarmatokon a rabszolgaságot egykor szabályozó valamennyi történelmi szöveget.
A szavazás rendkívül emelkedett, érzelmes hangulatban zajlott, a parlamentben jelen lévő mind a 11 frakció – a teljes politikai paletta – egységesen támogatta a 17. és 18. századból származó királyi rendeletek jogi megsemmisítését.
„Ingó vagyontárgyként” kezelt emberi életek
A hatályon kívül helyezett történelmi dokumentumok a maguk korában a legbrutálisabb elnyomást emelték jogi szintre. Ezek a szövegek a rabszolgaságra kényszerített embereket egyszerűen „ingó vagyontárgyként” definiálták, akiket a tulajdonosuk adhatott, vehetett, vagy akár el is cserélhetett. A jogszabályok emellett válogatott, kegyetlen büntetéseket írtak elő a szökni próbálókra: a füllevágástól kezdve egészen a halálbüntetésig.
A törvényjavaslatot benyújtó centrista Max Mathiasin – aki a Karib-szigetekhez tartozó Guadeloupe képviselője – könnyek között üdvözölte a döntést, amelyet a rabszolgaságra kényszerített milliók emlékére tett elkerülhetetlen lépésként jellemezte. Emmanuel Macron államfő már a múlt héten teljes támogatásáról biztosította a kezdeményezést. Az elnök szerint ezen szövegek formális fenntartása a jogrendben – még ha gyakorlati, jogi hatásuk már rég nincs is – „a köztársaság lényegének elárulása” volt.
„A Fekete Törvénykönyv már régóta nem érvényes, de nyoma és súlya még mindig velünk van. Távolítsuk el jogrendszerünkből ezt a méltatlan szöveget” – fogalmazott a parlamenti vitában Naima Moutchou tengerentúli ügyekért felelős miniszter.
A vita egyik legmegrázóbb pillanata az volt, amikor a Zöld-párti Steevy Gustave remegő hangon emlékezett meg a saját felmenőiről: dédanyja egy olyan afrikai férfi unokája volt, akit a gyarmatosítók a 336-os számmal megjelölve kényszerítettek rabszolgaságba. „Ma az ő dédunokája áll itt önök előtt, a francia köztársaság képviselőjeként” – mondta a politikus.
A gyarmati múlt ma is élő sebei
A szimbolikus tisztogatás ugyanakkor felszínre hozta a francia társadalomban ma is feszülő ellentéteket. Több tengerentúli képviselő sérelmezte, hogy Párizs a mai napig „távoli perifériaként” kezeli az egykori gyarmatokat, és a fekete bőrű állampolgárok ma is strukturális diszkriminációtól szenvednek. Ráadásul a szavazás helyszínétől nem messze, a Bourbon Palota előtt mind a mai napig áll Jean-Baptiste Colbert szobra, aki XIV. Lajos minisztereként a hírhedt Fekete Törvénykönyv fő megalkotója volt.
Komoly feszültséget szült a jóvátétel kérdése is. A felszólalók emlékeztettek arra az elképesztő történelmi tényre, hogy az 1848-as eltörlés után a korábbi rabszolgatartók kaptak hatalmas állami kártérítést a „tulajdonuk” elvesztése miatt, míg a felszabadított rabszolgák semmit. Bár Macron elnök elismerte, hogy a kérdést nem szabad megkerülni, konkrét pénzügyi kötelezettségvállalást vagy intézkedést egyelőre nem jelentett be.
A jobboldali ellenzék részéről is érkeztek bírálatok. Julien Odoul, Marine Le Pen pártjának (Nemzeti Tömörülés) képviselője elítélte a rabszolgaságot, ugyanakkor azzal vádolta a törvényalkotókat, hogy a szöveggel „teljes generációkat akarnak bezárni a bűntudat, a keserűség és a bosszú logikájába”.
A most elfogadott törvénycsomag nemcsak a régi rendeleteket semmisíti meg, hanem kötelezi a kormányt egy átfogó jelentés elkészítésére a gyarmati jog hosszú távú hatásairól, különös tekintettel a rasszizmus jelenlétére és a rabszolgaság történetének iskolai oktatására. A jogszabály ezzel együtt még nem lépett hatályba: a Nemzetgyűlés után a jobboldali többségű szenátusnak is meg kell vitatnia, amelynek időpontját egyelőre nem tűzték ki.
