Az ELTE kutatása szerint a tó hőmérséklete évtizedek óta gyorsabban emelkedik, mint a levegőé – a folyamat súlyos következményekkel járhat a Velencei-tó ökoszisztémájára nézve
Több mint 4 fokos növekedést mutattak ki a nyári időszakokban a Velencei-tó vizének hőmérsékletében az elmúlt több mint 50 év során – olvasható a Másfélfok elemzésében, amely Szabó Péter és Pongrácz Rita, az ELTE Meteorológiai Tanszékének kutatói által készített tanulmányt ismerteti. A kutatás a HungaroMet Nonprofit Zrt. és a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság hosszú távú mérési adataira támaszkodott.
A sekély tó különösen érzékenyen reagál a klímaváltozásra
A Velencei-tó, Magyarország harmadik legnagyobb állóvize, sekély mélysége miatt kifejezetten sérülékeny. A kutatás szerint a tó hőmérséklete szinte minden évszakban melegebb, mint a környező levegőé, és a két érték közötti különbség egyre nő.
A legnagyobb eltérés a nyári hónapokban jelentkezik:
„A tó vizének nyári hőmérséklete több mint 4 fokkal melegebb ma, mint 1971-ben, miközben a levegő nem melegedett ennyire” – írják a kutatók.
Az okok között nem elegendő csupán a meteorológiai tényezőket (napsugárzás, szél, felhőzet) vizsgálni. A kutatás arra utal, hogy a közvetlen emberi tevékenységek – például a tó körüli beépítettség, a locsolási szokások, valamint a sekély talajvíz használata – is hozzájárulnak a felmelegedési folyamatokhoz.
Veszélyben az ökoszisztéma és a vízminőség
A felmelegedés nemcsak a vízminőséget, hanem az élővilágot is veszélyezteti. Az alacsonyabb vízállás gyorsabb felmelegedéshez, ez pedig további párolgáshoz és vízszintcsökkenéshez vezet – egy öngerjesztő folyamat jön létre.
Ráadásul az olyan időjárási szélsőségek, mint amilyen például a 2025 májusi hirtelen lehűlés volt, tömeges halpusztulástokozhatnak.
A kutatók egyértelműen fogalmaznak:
„A kritikus időszakokban, főleg nyáron jelentősen melegedett a tó, amely kedvezőtlenül hat a tavi ökoszisztémára, gyengíti a tó vízminőségét, és csökkenti annak vízszintjét.”
A megoldás nem csupán globális kibocsátáscsökkentést kíván, hanem azonnali helyi beavatkozást is igényelne. A kutatók szerint regionális adaptációs stratégiákra lenne szükség a folyamat lassításához és a tó ökológiai egyensúlyának megőrzéséhez.
