Befőttet már a nagymamáink is készítettek, a cukorral történő befőzés viszont csak az I. világháború idején vált ismert eljárássá. Elsősorban azért, mert így a gyümölcsök a nyári hónapokon kívül is elérhetőek maradnak a számunkra, ráadásul tartósítószer nélkül, hőkezeléssel tartósítjuk, ezáltal megőrzi az üvegbe zárt friss gyümölcs ízét, zamatát. Ugyanúgy, mint a lekvárokat.
A hőkezeléssel való kíméletes technológia titka abban rejlik, hogy vákuum alatt 55-60 C fokon sűrítjük, ezáltal megőrzik vitamin és ásványi anyag tartalmukat, ez viszont kedvezőbb élettani hatást jelent a fogyasztó részére. A bevitt energia csökkentése érdekében ugyanakkor állítunk már elő édesítőszeres befőtteket, illetve cukor hozzáadása nélkül készült lekvárokat.
Persze azt tudni kell, hogy a cukortartalom a befőttekben egyébként nagyon minimális. A friss meggy természetes cukortartalma 14-es, 15-ös, a 14-17 enyhén cukrozott a cukrozott befőtteké pedig 18-as, tehát nem hatalmas mennyiségű cukor hozzáadásával készülnek, illetve édesítőszerrel. Ezzel szemben a lekvárok cukortartalma felmehet 50 százalékig is.
Az egyedi, kíméletes technológiával, friss gyümölcsből készült lekvárok nem csak az édességekhez passzolnak, hanem a húsok remek kiegészítői is lehetnek, akár szósz formájában is. Az áfonyalekvár édes-savanykás íze a vadhúsokhoz és a rántott camemberthez is tökéletesen illik, míg a kisebb cukortartalmú szilvalekvár a sertés- vagy csirkesültek kiegészítője lehet akár kéregként, akár töltelékként is.
