A hazánkat érő hőség és szárazság a fákat is próbára teszi. Kánikula idején gyakran láthatunk olyan fákat, amelyek lombkoronája szinte fehéren világít. Koncz Péter ökológus szerint ez a fák egyik védekezési stratégiája: levelük fonákját felfelé fordítva próbálnak minél többet visszaverni a túlzottan erős napsugarakból.
„Ezek nem az egészséges működés jelei, (…) a fák azt üzenik: baj van” – írja a szakértő a Másfélfok.hu-n megjelent cikkében.
Koncz Péter kiemelte, a fáknak több túlélési stratégiájuk is létezik a hőség idejére, ezek azonban csak akkor hatékonyak, ha elegendő víz áll rendelkezésükre. Vízhiány esetén párologtatásuk leáll, a levelek gyorsan felmelegszenek, és idejekorán megkezdődik a lombsárgulás és lombhullás. Az aszály által legyengített fákat ráadásul a kártevők is könnyebben támadják meg, például a kőrisrontó karcsúdíszbogár, amely idén nyáron jelent meg Magyarországon. A magas hőmérséklet és a kevés víz együttes hatására már most hazánk számos részén megfigyelhető az erdőállományok ritkulása, vagyis a fák küzdelme az életben maradásért egyre több helyen bizonyul sikertelennek.
Hogyan védhetők meg az erdők a kiszáradástól?
Koncz Péter úgy látja, a problémát megfelelő erdőgazdálkodási intézkedésekkel lehetne mérsékelni. A folyamatos erdőborítást biztosító örökerdő-gazdálkodással, valamint a kisléptékű, legfeljebb kisebb lékekben végzett fakitermeléssel csökkenthető a párolgási veszteség, vagyis több nedvesség maradhat az erdőkben. Fontosnak nevezte az utóbbi években rendkívüli módon megszaporodó nagyvadállomány csökkentését is: a túlzott vadnyomás akadályozza a természetes felújulást, elszegényíti a fafajösszetételt, megritkítja a cserje-, gyep- és mohaszintet, csökkenti a talaj árnyékolását és a víz beszivárgását, így rontja az erdők vízmegtartó képességét. A szakértő ezért a nagyvadállomány 20–70 százalékos csökkentését javasolja, emellett szükségesnek tartja a nem használt erdészeti utak megszüntetését is, mivel azok csatornaként gyorsan kivezetik a vizet az erdőből.
A fafajösszetétel is jelentősen befolyásolja az erdők vízháztartását, ezért indokolt a termőhelyhez kevésbé alkalmazkodó fenyvesek és akácosok fokozatos átalakítása őshonos, elegyes lombos erdőkké. Ezek jobban visszatartják a csapadékot, kedvezőbb mikroklímát teremtenek, csökkentik a tűzveszélyt, és hosszú távon stabilabb vízháztartást biztosítanak. Ugyanakkor vannak olyan területek – például a Kiskunság egyes részei –, ahol a klímaváltozás miatt a zárt erdők fenntartása már nem reális; itt a nyílt erdőssztyepp vagy a gyepvegetáció megőrzése és helyreállítása jelentheti a hosszú távon fenntartható megoldást.
Sokat számít, hogy teljesíti-e a Tisza az ígéreteit
Magyarországon az egyre intenzívebb és hosszabb aszályos időszakok hosszú évek óta súlyos problémát jelentenek: a Homokhátság lassan félsivataggá változik, miközben folyóink és tavaink vízállása történelmi mélypontokat ér el. A szakértők régóta kongatják a vészharangot, az eddigi kormányok mégsem tettek érdemi lépéseket a vízhiány enyhítésére. Gajdos László élő környezetért felelős miniszter most azt ígéri, hogy a jövőben ez máshogy lesz – kérdés, hogy az örökerdő-gazdálkodásra és a vadállomány csökkentésére vonatkozó javaslatokból mi valósul meg a gyakorlatban.
