Rendkívül riasztó adatokat közölt a hazai vízügyi helyzetről az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF). A HungaroMet legfrissebb agrometeorológiai elemzésével összhangban lévő jelentés szerint Magyarországot történelmi léptékű aszály sújtja: a Duna-Tisza közi Homokhátságról jelenleg közel 2 köbkilométer víz hiányzik a sokéves átlaghoz képest. Ez a gigantikus mennyiség nagyjából egy teljes Balaton víztömegének felel meg.
A szakemberek ugyanakkor arra figyelmeztetnek, hogy a tényleges hiány ennek akár a két-háromszorosa is lehet, mivel a sokéves átlag bázisidőszaka már maga is tartalmazza a talajvízszint évtizedek óta tartó, folyamatos csökkenését. A helyzet rövid távon nem fog javulni: miközben a heti csapadékmennyiség az ország döntő részén az 5 millimétert sem éri el, a nappali csúcsértékek hamarosan 33–38 °C-ig emelkednek, ami tovább fokozza a párolgást -fejti ki a Portfolio.
Akár hat méter mélyen kezdődik a nedves talaj
A talaj felső 30 centiméteres rétege a középső országrészben már szinte teljesen porszáraz. Ennél is aggasztóbb, hogy a 30–60 centiméteres középső talajréteg nedvességtartalma az ország nagy részén nem éri el a növények számára hasznosítható vízmennyiség 30 százalékát sem. Az Alföldön és a Mezőföldön a felső egy méteres rétegből átlagosan 100-130 milliméter nedvesség hiányzik a telítettséghez.
Az OVF adatai szerint a talajvíztükör országos átlagban jellemzően 200–600 centiméterrel (azaz 2–6 méterrel) helyezkedik el a terepszint alatt:
-
Sekély talajvíz (2 méteren belül): Kizárólag a Kisalföldön (Szigetköz, Hanság, Mosoni-síkság), a Rába- és Dráva-völgyben, valamint a Tisza északkeleti peremterületein mérhető.
-
Mély talajvíz (6 méternél mélyebben): A legkritikusabb helyzet a Homokhátság középső és déli részein, valamint a Nyírség belső területein tapasztalható. Itt a talajvízszint több figyelőkút esetében már a mérési tartomány alá süllyedt.
Ez a több évtizedes negatív folyamat nemcsak az időszakos aszályok számlájára írható, hanem a fokozódó párolgás, a csökkenő csapadékutánpótlás és a nehezen ellenőrizhető mezőgazdasági és lakossági kutak túlzott vízkivételeinek a következménye. A szikes tavak kiszáradása és a természetes élőhelyek visszaszorulása már a gazdasági mellett súlyos környezeti károkat is okoz.
Életbe léphet a hatósági vízkorlátozás: íme a törvényi sorrend
A felszín alatti vízkészletek kritikus állapota és az ivóvízbázisok védelme érdekében a hatályos jogszabályok lehetőséget adnak a vízkorlátozás elrendelésére. Fontos kiemelni, hogy bár az OVF koordinálja a szakmai munkát, a korlátozásokról az illetékes vízügyi hatóság dönthet egyedi mérlegelés alapján.
A vízgazdálkodási törvény szigorú fontossági sorrendet állít fel a vízigények kielégítésére. Amennyiben hatósági korlátozásra kerül sor, a törvényi lista legvégéről haladnak előre, vagyis a gazdasági és kényelmi funkciókat tiltják be legelőször, míg az alapvető szükségletek a legvégsőkig védelmet élveznek.
Súlyos vízhiány esetén a korlátozás az alábbi lépcsőzetes sorrendben érinti a különböző területeket:
-
Legelőször korlátozzák: A sport-, rekreációs, üdülési, fürdési és egyéb idegenforgalmi célú vízhasználatot.
-
Második lépcsőben: A gazdasági, ipari tevékenységeket, valamint a mezőgazdasági öntözést.
-
Harmadik lépcsőben: A természetvédelmi célú vízpótlást, az állatitatást és a haltermelést.
-
Ami a legvégsőkig biztosítva marad: A létfenntartási ivóvízellátás, a közegészségügyi és katasztrófa-elhárítási célok, a gyógyászati vízhasználat, valamint a lakosság alapellátását közvetlenül szolgáló termelés.
A lakosság körében gyakran felmerülő kérdés a kerti kutak használatának tilalma. Az OVF tájékoztatása szerint nincs olyan országosan egységes küszöbérték, amely automatikusan korlátozást vonna maga után. Ha azonban egy adott térségben a talajvíz drasztikus süllyedése már közvetlenül veszélyezteti a vezetékes ivóvízellátás biztonságát, a hatóságok helyi szinten, egyedi határozattal a lakossági kerti kutak használatát is korlátozhatják.
