Súlyos egzisztenciális és strukturális válság jelei mutatkoznak a hazai jobboldali médiarendszerben. Hétfőn drasztikus leépítést hajtottak végre a Mathias Corvinus Collegium (MCC) alapítványi fenntartásába tartozó Mandiner szerkesztőségében: a lap munkatársai közül mintegy 60 embernek mondtak fel azonnali hatállyal.
A radikális karcsúsítás után a patinás jobboldali hetilapot és online portált mindössze 48-an viszik tovább. Az Economx gazdasági portál ráadásul belső forrásokra hivatkozva úgy értesült, hogy az elbocsátási hullámot túlélő, maradó kollégák jelentős részének a fizetését is drasztikusan csökkentették a leépítésekkel egy időben.
„Vérzik a szívem” – Megszólalt a lap ismert újságírója
A tömeges felmondások tényét Kohán Mátyás, a Mandiner ismert külpolitikai újságírója is megerősítette a lap online felületén megjelent publicisztikájában. „Tegnapelőtt mintegy hatvan kollégámnak – tisztességes módon, de mégis – felmondtak a Mandinernél” – írta Kohán, hozzátéve, hogy a nagyszerű hírszerkesztőkért, rovatos újságírókért és videósokért konkrétan „vérzik a szíve”.
Az újságíró bírálta az átalakítás drasztikus és hirtelen formáját, utalva arra, hogy a menedzsment nem volt a helyzet magaslatán a válságkezelés során:
„Egyszerre igaz két dolog: az, hogy ami eddig volt, nem volt jó úgy – és az, hogy érdemes lett volna nem a falnak csapódás módszerével átalakítani” – fogalmazott Kohán Mátyás.
Nem omlott össze a jobboldali média morálja?
A Mandiner még 2025 elején került át a Mathias Corvinus Collegium alá, közvetlenül azután, hogy az áprilisi kormányváltást megelőző politikai és finanszírozási földrengések elérték a Közép-európai Sajtó és Média Alapítványt (KESMA). Kohán szerint a jelenlegi helyzetben fontos tisztázni a jobboldali újságírás morális pozícióját a megváltozott politikai környezetben.
Visszautasította azokat a kritikákat, amelyek szerint a jobboldali sajtó az elmúlt másfél évtizedben csupán értéktelen kormányzati propaganda lett volna. Véleménye szerint Magyarország harminchat éve egy súlyosan polarizált, lényegében kétpólusú ország, ahol teljesen természetes a politikailag párhuzamos sajtó működése.
Az újságíró úgy látja, hogy a magyarhoz hasonló kis nyelvi piacokon a média fenntartásában mindenképpen jelentős az állami szerepvállalás, a megosztott médiarendszer létezése pedig magából a társadalom tagozódásából fakad, nem pedig valamiféle kormányzati túlhatalom kényszerítette ki. A Mandiner radikális karcsúsítása mindenesetre azt jelzi, hogy az MCC-nél a korábbi finanszírozási modellek a jelenlegi formájukban már fenntarthatatlanná váltak.
