Történelmi mélypontra süllyedt a Velencei-tó vízszintje: 2026. június 20-án este az agárdi vízmérce 52 centimétert mutatott, ami egy centiméterrel alacsonyabb a 2022-ben mért korábbi negatív rekordnál. A nyári párolgási időszak azonban még csak most kezdődik, ezért a szakértők szerint a helyzet tovább romolhat.
Ha a tó vízszintje továbbra is havi 6–8 centiméteres nettó csökkenést mutat, ősz elejére akár 30 centiméter körüli vízállás is kialakulhat. Ez azt jelentené, hogy a most megdőlt rekordot akár további 20 centiméterrel is alulmúlná a tó.
Nem rendkívüli jelenség, de egyre gyakoribb lehet
A Másfélfokon megjelent elemzésében Dr. Boromisza Zsombor, a MATE Tájvédelmi és Tájrehabilitációs Tanszékének egyetemi docense arra hívja fel a figyelmet, hogy a Velencei-tó természeténél fogva nem állandó vízszintű tó. Átlagos mélysége alig másfél méter, ezért különösen érzékenyen reagál az időjárási szélsőségekre és a párolgásra.
A szakértő szerint a klímaváltozás következtében a kisvizes időszakok várhatóan gyakoribbá válnak. Emiatt egyre fontosabb megérteni a tó természetes működését és változékonyságát.
A probléma nem csak a klímaváltozás
A cikk szerint a jelenlegi helyzetet nem kizárólag a tó adottságai vagy a klímaváltozás okozza. Az elmúlt másfél évszázadban végrehajtott vízgazdálkodási, partszabályozási és turisztikai fejlesztések olyan üdülőtavat alakítottak ki, amelynek működése nagymértékben függ a stabil vízszinttől.
A nyílt vízfelületek, strandok, kikötők és horgászhelyek sokak számára a „normális” Velencei-tó képét jelentik. Emiatt az alacsony vízállás nemcsak természeti jelenségként, hanem gazdasági és társadalmi problémaként is megjelenik.
„A Velencei-tó jövőjének kulcskérdése nem pusztán az, honnan lehetne több vizet szerezni, hanem az, hogy képesek vagyunk-e egy természeténél fogva változékony tóhoz igazítani a használatunkat.” – Dr. Boromisza Zsombor
Az alacsony vízszintnek vannak kedvező hatásai is
A szakértő szerint nem minden esetben indokolt ökológiai katasztrófaként értékelni az alacsony vízállást. A 2021–2022-es időszakban tapasztalt halpusztulások elsősorban a nyílt vízi és idegenhonos halfajokat érintették, miközben a mocsarasabb környezethez alkalmazkodott csuka állományában csak csekély veszteséget észleltek.
A mocsári növényzet terjedése, a természetes élőhelyek regenerálódása és több védett madárfaj kedvezőbb helyzete arra utal, hogy a tó egyes területei ilyenkor közelebb kerülhetnek eredeti, természetközeli állapotukhoz.
A Másfélfok elemzése szerint a hosszú távú megoldást nem önmagában a vízpótlás jelenti. A vízgyűjtő területeken történő vízmegtartás erősítése, a parti élőhelyek helyreállítása, a partvédőművek felülvizsgálata és a tó természetes változékonyságához igazodó fejlesztések jelenthetnek fenntarthatóbb irányt a Velencei-tó számára.
