A Roma Sajtóközpont munkatársai olyan munkásokkal készítettek exkluzív interjút, akik az elmúlt években a hatvanpusztai Orbán-birtok felépítésén és csinosításán dolgoztak. A beszámolókból nemcsak a hatalmas uradalom belső rendszabályai, hanem a luxusberuházás árnyékában élő dolgozók megélhetési gondjai is kirajzolódnak.
Ki az úr a háznál?
Bár a birtok papíron a volt miniszterelnök apjának tulajdonában van, a munkások szerint a gyakorlatban Lévai Anikó irányította a helyszíni folyamatokat, különösen a parkrendezést.
„Legtöbbet úgy volt, mintha a feleségéé lenne. Anikó néni jött ki mindig, állandóan, ő figyelt minket, ő parancsolgatott” – mesélte az egyik férfi, aki 2024-ben és 2025-ben kertészként dolgozott a területen.
A beszámoló szerint a munkásoknak szigorú etiketthez kellett tartaniuk magukat: Lévai Anikóhoz csak akkor volt szabad szólni, ha ő kérdezett vagy megszólította őket. A kertész felidézte, hogy gyakran kellett miatta túlórázniuk, ha hirtelen úgy döntött, újabb virágokat kell elültetni. Ugyanakkor hozzátette: „Anikó néni” kedves is tudott lenni, amíg valaki fel nem idegesítette.
Munkakörülmények: 1500 forint és telefonstop
A videóból kiderül, hogy a hatalmas terület gondozása – gyomlálás, talicskázás, földhordás és a medencék kiásása – nem jelentett kiemelkedő anyagi biztonságot a dolgozóknak.
Az anyagi és biztonsági feltételek a következőképpen alakultak a munkások elmondása alapján: A foglalkoztatás nem közvetlenül történt, hanem egy többszintű alvállalkozói láncon keresztül, ahol egy vállalkozó alvállalkozójának dolgoztak. Az órabér 2024-ben mindössze 1500 forint volt, ami már akkor is alacsonynak számított az építőiparban, mára pedig komoly megélhetési nehézségeket okoz az érintetteknek. Emellett a területen szigorú telefonhasználati tilalom volt érvényben, valószínűleg a birtokról kiszivárgó felvételek megakadályozása érdekében.
Találkozások a családdal
A munkások elmondták, hogy a birtokon gyakran látták a miniszterelnök gyerekeit, vejét és unokáit is. Magával a volt kormányfővel, Orbán Viktorral a nyilatkozó férfi nem találkozott személyesen, de másoktól úgy hallotta, hogy a politikus közvetlen volt: „rendes volt, odament kezet fogni velük, hiába volt koszos a kezük”.
Az interjú rávilágít arra a feszültségre, amely a milliárdos értékű uradalom látványa és az ott dolgozók napi filléres gondjai között feszül. A munkások közül sokan a Máltai Szeretetszolgálaton keresztül kaptak volna segítséget (például ruhákat), de volt, hogy egy kocsma címét adták meg nekik segítség helyett, ami tovább fokozta az elkeseredettségüket.
