A 2026-os választások előtt négy nappal a nemzetközi sajtó figyelme is Magyarországra szegeződik. Az Economist hasábjain Szelényi Zsuzsanna, a Fidesz egykori elnökségi tagja, jelenleg a CEU Democracy Institute programigazgatója elemzi a kialakult helyzetet. Írásának központi gondolata, hogy Magyarország történelmi esély előtt áll, de az Orbán-rendszer leváltása egy rendkívül egyenlőtlen küzdelemben dőlhet el április 12-én.
A lejtős pálya: 55 százalék vs. 45 százalék
Szelényi rávilágít arra a strukturális akadályra, amelyet a választási szabályok kormánypárti átírása jelent. Számításai szerint a politikai küzdőtér olyannyira a Fidesz felé lejt, hogy a két oldalnak egészen más matematikai célokat kell elérnie a hatalomhoz:
-
Tisza Párt: Legalább 55 százalékos országos eredményre van szüksége ahhoz, hogy egyáltalán sima többséget szerezzen a parlamentben.
-
Fidesz: Már 45 százalékos támogatottság mellett is esélye van a kétharmados többség megtartására.
Ez a különbség azt jelenti, hogy Magyar Péternek nem elég „csak” nyernie; elsöprő győzelmet kell aratnia a rendszer belső logikája ellenében.
Három forgatókönyv április 12. után
Szelényi Zsuzsanna három lehetséges kimenetelt vázol fel, amelyek alapjaiban határozzák meg Magyarország és Európa jövőjét:
1. Szűk Fidesz-győzelem
Ha a kormánypárt úgy szerez többséget, hogy közben kevesebb szavazatot kap, mint az ellenzék, Szelényi szerint tömeges tüntetésekre és instabilitásra kell számítani. Ez egy „nyíltabban elnyomó kisebbségi uralom” kezdetét jelentené, ami bátorítást adna az európai szélsőjobboldalnak is.
2. Sima Tisza-győzelem
Ebben az esetben a kihívások szinte megoldhatatlannak tűnnek. Az új kormánynak egy gazdasági válságban lévő országgal (2023 és 2025 között a beruházások 18 százalékkal zuhantak) és egy erkölcsileg kimerült társadalommal kellene kezdenie valamit. A Fidesz a parlamentben és a „mélyállamba” (intézményekbe) beépített emberei révén folyamatosan szabotálná a kormányzást.
3. Kétharmados Tisza-győzelem
Bár ez hozná el a legtisztább helyzetet, a 16 év alatt kiépített totális kontroll (politika, gazdaság, intézmények) lebontása még így is évekbe telhet.
„Demokratikus megújulás”
Szelényi Zsuzsanna, aki 1994-ben, az Orbán-féle konzervatív fordulat után szakított a párttal, cikkét mégis egyfajta óvatos optimizmussal zárja. Úgy látja, Magyarország a kommunizmus bukása óta másodszor érkezett el egy olyan ponthoz, ahol valódi esély nyílik a demokratikus megújulásra.
„A bennem élő optimista azt súgja, hogy Magyarország egy újabb kísérlet küszöbén áll – ezúttal nem a 'szabályozott illiberalizmus', hanem a demokratikus megújulás jegyében.”
A választások tétje tehát Szelényi szerint nemcsak az, hogy ki alakít kormányt, hanem az is, hogy a magyar társadalom képes-e visszafordítani azt az illiberális folyamatot, amely 16 éve tartja ellenőrzése alatt az országot.
