- Nemrég jelent meg egy felmérés, mely szerint a hazai könnyűzenei iparág értékének mintegy hatvan százalékát elveszítette idén, az előadók komoly gazdasági gondokkal küzdenek. Egyetért ezzel?
- Teljes mértékben egyetértek a felmérés megállapításával. Ugyanis senki se felejtse el, hogy a zenészeknek, a stábjainak nem egy-két bulija, hanem az összes elmaradt, ami elképesztő bevételkiesést okozott valamennyiünk számára. Pontosan tudom, hogy más ágazatokat is kétvállra fektetett a jelenlegi helyzet, de ebben a vis majorban mi nem sok mindent kaptunk cserébe. Ugyanakkor azt hiszem, nincs köztünk olyan, aki nem osztaná azt a nézetet, miszerint az egészség a legfontosabb, ám azt viszont hiányoljuk, hogy nem sok felelősségvállalást látunk azoktól, akiknek egyébként legalább egy elnézést illene a zenei társadalom felé mondaniuk.
- Éppen ezért nem volt nagyon bátor dolog kihozni ebben a helyzetben azt a dalt, amitől a nemzetközi karrierjének beindulását várja?
- Amikor kihoztuk az új dalt, a This Is How I Walk című slágergyanús szerzeményt, pontosan tisztában voltunk azzal, ha nem sújtaná az egész világot a koronavírus-járvány, akkor jóval előrébb tartanánk. Bob Sinclair ugyan mindent megtesz a dal sikeréért, már hat francia rádióba elvitte magával, ám az igazi befutáshoz az kellene, hogy a rádiós premierek mellett egy turnéval is népszerűsítsük a nótát. Bob azt mondta, ha normális körülmények lennének, már régen túl lennék néhány fellépésen Franciaországban, ahol valamelyik rádió szervezte turnén lennénk mindketten. Ráadásul klip sem készült a dalhoz. Ahhoz, hogy egy nóta slágerré váljon, és befusson nemzetközileg, ahhoz bizony szükséges a vizuális jelenlét is. Ezzel együtt büszke vagyok az eddigi adatokra, hiszen nemcsak a francia és a magyar, hanem a belga rádiók is felkapták a dalt. Persze utóbbin nem csodálkozom, ugyanis a belga Janee közreműködésével született meg a This Is How I Walk.
- Lehet, hogy külföldön hamarabb lesz befutott sztár, mint itt Magyarországon, ahol igencsak változó a közönség részéről az Ön megítélése…
- Nem tudom, de az kétségtelen tény, hogy bizony a hazai megítélésemben hullámhegyek és völgyek váltogatták egymást. Sosem felejtem el, amikor 2008-ban megnyertem a Megasztárt, én voltam a cuki amerikai magyar fiú, akinek olyan különleges, de aranyos akcentusa van. Ma már pontosan tudom, miért nem voltam képes kiaknázni a műsor adta lehetőségeimet, ugyanis angol számokat énekeltem. majd a sikert hajhászva váltottam, és kiadtuk a magyar lemezemet, mert azt hittük, ez kell. Hát, nem lett átütő sikere… Évek mentek el, mire rájöttem, autentikusnak kell lennem, és a magyar számok mellett igenis angolul is énekelnem kell, mert a közönség ezt szokta meg tőlem, így kedveltek meg az emberek.
- Ha ez igaz, rövidesen jönnek a magyar dalai is?
- Így van, a This Is How I Walk után rövidesen jönnek az új magyar dalaim. Fontos számomra, hogy legyenek magyar slágereim, ugyanis egy fellépésen a közönség ezt tudja velem együtt énekelni. Márpedig egy olyan zeneszerző-énekes számára, mint amilyen én vagyok, nagyon fontos ez a fajta visszajelzés a közönségem részéről.
- Mennyi dalt írt eddig összesen? Számolja őket egyáltalán?
- Amióta zeneszerzéssel próbálkozom, úgy ezer körül lehet a dalaim száma. Persze ebből sok vált polcdallá, ugyanúgy, mint másoknál. Megcsinálom a dalt, majd ha úgy érzem, még nincs itt az ideje, akkor elengedem, és felkerül a polcra.
- A dalai esetében a zene és a szöveg is saját szerzemény?
- A zeneszerzésben egy bizonyos szintig, és ebbe a hangszerelés is beleértendő, mindent én csinálok. Ugyanis rám az a jellemző, hogy minden hangszeren játszom, de ugyanakkor semelyiken. Viszont a szövegírás az más. Angolul például egyedül írom a dal mellé a szöveget, ilyenkor a hangszerelésben veszek valakit magam mellé. A magyarhoz viszont el kell a segítség. Persze nehogy azt higgye valaki, hogy egyszerű lenne mindez, azaz én leírom angolul, aztán valaki, aki nálam sokkal jobban bírja a magyar nyelvet, egyszerűen lefordítja azt. Ugyanis számtalan esetben kiderült már, és ezt én is megtapasztaltam, ami menő vagy humoros angolul, az messze nem biztos, hogy ugyanolyan jó magyarul.
- Állandó szerzőtársa van a magyar dalok esetében?
- Véletlenszerűen dolgozom együtt emberekkel, ami egyébként nem jelenti azt, hogy egy-egy partnerrel ne tudnék huzamosabb ideig együtt dolgozni. Jelenleg is így van, Lombos Márton a szövegírótársam. Jól kijövünk egymással, háromféle módszert alkalmazunk, és eddig mindez bevált. Van úgy, hogy angolul megírom a szöveget, és annyira ütősnek tartom, hogy ragaszkodom a pontos fordításhoz. Van úgy, hogy írok egy angol alapot, majd odaadom neki, hogy írj ez alapján egy jó magyar szöveget. És van a harmadik, amikor elvetjük az angolt, és közösen indulunk neki a nulláról. Én pontosan tudom, mi az erősségem és a gyengém, így elfogadom, ha valakinek jobb ötlete van az enyémnél.
- Térjünk vissza a legújabb dalához, a This Is How I Walk című slágerhez egy kérdés erejéig. Miután más lehetősége nem nagyon volt, így azért vállalta be a TV2-ön zajló, Nicsak, ki vagyok zenei showműsor egyik ítészének szerepét? Így legalább a képernyőn ottvan?
- Noha sok felkérést visszamondtam eddigi karrierem folyamán, ezt mindenképpen elvállaltam volna, akkor is, ha nincs a This Is How I Walk. Ugyanakkor nem tagadom, ez a fajta szerepvállalás segít fenntartani az imidzsemet. Mindig is televíziós szereplő voltam, annak idején a hazai Megasztár mellett az amerikai Voice-ban ismert meg a közönség. Ezekben versenyeztem, ám azóta több műsorban vállaltam zsűrizést. Szívesen véleményezem más produkcióját, és a mostani műsorban végül is ez a feladatunk.
- Azt is kedveli, ha az Ön teljesítményéről mondanak véleményt?
- Ha valaki előadóművészként dolgozik, akkor annak tudomásul kell vennie azt, hogy bizony kaphat kritikákat is. Nem kényelmes mindez, és bizony hazudik az, aki azt mondja, ő bizony szereti a kritikákat. De ez az életünkkel, a munkánkkal jár, és tanulni is lehet belőle.
- Immár édesapa is lett, hiszen megszületett kisfia. Nagyon megváltozott az apaszerep miatt?
- A jelenlegi egészségügyi helyzet úgy hozta, hogy igazi itthon ülő apuka vált belőlem. Egy dologban tényleg megváltoztam, sokkal paranoiásabb vagyok, mint korábban. A gyermekem miatt hihetetlen felelősséget érzek, félek mindentől, amivel neki bajt, gondot okozhatok. Egész biztos vagyok abban, hogyha most még ketten lennénk Anitával, annyira nem zavarna a járványhelyzet, és megpróbálnék boldogságot lelni ebben a szürkeségben. Mindenesetre szülőként abszolút szabálykövetők lettünk, március óta ki sem mozdultunk Magyarországról. Mindenesetre megígértem a feleségemnek, ha vége ennek a bezártságnak, azonnal elviszem valahova külföldre nyaralni.
- És a család többi tagja? A testvéreivel miként tudja tartani a kapcsolatot?
- Mivel Linda szintén itt él, így vele azért sokat találkozunk. nem titok, ekkor szinte kivétel nélkül szakmázunk. Ikertestvéremmel, a New Yorkban élő Bennel viszont nagyon keveset szakmázunk, holott minden dalomat elküldöm neki. Ő igazi nyers véleményalkotó, azonnal megmondja, jó vagy rossz valami. Hármunk közül ő a nyugodt, míg mi Lindával bizony temperamentumosak vagyunk, így elég hangulatosak azok a percek, amikor egyszerre hárman beszélünk. Nem titok, túlzottan is adok a véleményükre. Volt rá példa, hogy elvették a saját gondolatom egy dallal kapcsolatban, de volt olyan is, amikor egyszerűen nem hagytam magam, akkor is megcsináltam, ha nekik nem volt jó véleményük. Sosem felejtem el, amikor kész lett a Fire című számom, rajtam kívül senki sem látta benne a slágert, ment a harc, kiadjuk-e. Ragaszkodtam hozzá, és igazam lett, hisz pályafutásom egyik legnagyobb sikere lett a dal.
- Első karácsonyuk lesz szülőként. A kis Kolen miatt elszabadult a fantázia?
- Egy biztos, teljesen más lesz ez a karácsony, mint a korábbiak. Nem tartottuk kordában magunkat, ha róla volt, van szó. Már most áll a nagy karácsonyfa a lakásban, ajándékokkal körül pakolva. Már észrevette azt a csillogó nagy valamit, látom rajta, élvezi a helyzetet. Persze Anitával egymásra is figyeltünk, ugyanúgy, mint eddig, és megtaláljuk ilyen körülmények között is a szeretet ünnepének minden szépségét.
