Sokunk örömére a Covid sok dolgot nem tudott tönkre tenni. Ilyen például Kapolcs, melynek neve immár évtizedek óta összeforrt a művészetekkel, a kultúrával, ahol az évtizedek óta idelátogatók keveredtek az újonnan érkezőkkel, hogy aztán utóbbiakból órák alatt Völgyrajongó váljon.
Egy biztos, Kapolcsra látogatni ma is ugyanolyan menő, mint 30 éve. Oszkó Jakab Natália hét éve fesztiváligazgató, minden eseményen, programon ott van, és állítja, a több mint 40 helyszínen látható és hallható 2000 kulturális programnak köszönhetően a kicsiktől a nagyokig mindenki megtalálja a maga szórakozását.
„Mát egy hete itt lakom, ma jött utánam a családom is. Imádom a fesztivált, a kislányom, Lilla is ennek lázában nőtt fel. Hét éve itt volt a lagzim a Harcsa Veronika udvaron, Palya Bea is énekelt nekünk” – idézte fel eddigi életének egyik legszebb pillanatát az igazgatónő.
Mihály Erzsébet, a Petőfi Kulturális Ügynökség (PKÜ) vezérigazgatójaként egyetemista kora óta imádja Kapolcsot, a Völgyet és azt a légkört, ami csak ezt a helyet jellemzi. A tömeggel együtt ő is ott sétál a színes tömegben Kapolcs szűk utcácskáin. Most azonban nemcsak fesztiválozóként érkezett, hanem a megnyitó egyik díszvendégeként.
„Semmi másra nincs szükség, csak arra, hogy szeressük azt, ami a mienk. Ha a szeretet lesz a tartósítószere a kultúránknak, akkor nincs ok a félelemre. És hogy a magyar kultúra szeretetének jegyében mit hoztunk a Völgybe? Irodalmi kalandokat, a zenei élményekben katarzisokat, találkozásokat, és nem utolsósorban barátságokat, szerelmeket és hajnalhasadásig tartó világmegváltó beszélgetéseket” – fogalmazott Erzsébet.
Kijelentette, ez az oázis az ő igazi közege, és aki eljön Kapolcsra, az az itt hallott dalra, a versre, az üzenetre figyel, ami aztán elég muníciót ad az embert próbáló mindennapokra. Mint például az Ördöngösfüzesről érkezett 85 éves Anna néni, aki Folk Udvarban a nyitónap estéjén előbb mesét mondott az összegyűlt gyerekeknek, majd az Üver Zenekar kíséretében énekelni kezdett.
„Sosem tanultam énekelni, a szüleim nem engedték. Ha kellett, kapáltam, szénát gyűjtöttem, arattam. A nagyapámtól hallottam a nótákat, azokat fújtam a határban is. Tizennégy éves lehettem, mikor Kallós Zoltán a falvakat járva rám talált. Azóta 580 dalt énekeltem a stúdiókban” – mesélte Anna néni, aki elárulta, nyolc órát utazott, hogy itt lehessen.
Mert ide érdemes eljönni. Mert itt úgy érezheti mindenki magát, mintha a mennyországban lenne. Ott, ahova jövőre is visszajön – a Völgybe.
