Mai névnap:

A break megérkezett az utcáról az olimpiára – interjú Tóth Zoltán Lászlóval

10perc.hu/B. Molnár László
5 hónapja
Kiemelt kép: 10perc.hu

Amire nem sokan számítottak, az bekövetkezett: a break 2024-ben debütál majd a párizsi olimpián. Természetesen a magyar táncosok sem szeretnének lemaradni a nagy premierről, így megalakult és az érdemi munkát is elkezdte már a Magyar Breaktánc Szövetség. A breakről, az utcai tánc népszerűségéről, társadalmi hatásairól, valamint a hazai szövetség céljairól beszélgettünk Tóth Zoltán Lászlóval, a hazai szövetség alapítójával és alelnökével.

- December elején jelentették be hivatalosan, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság döntése alapján olimpiai szám lesz a break tánc, s breaking néven már bekerült a 2024-ben megrendezésre kerülő párizsi olimpia programjába. A bejelentés miatt kellett hirtelen megalakítani a hazai szövetséget?

- Abszolút nem, hiszen a szövetség létrehozása már 2005 óta folyamatosan tervben volt, de a válság a mi lehetőségeinket is jelentősen behatárolta. De sosem adtuk fel, és úgy tűnik, több mint tíz esztendő kellett ahhoz, hogy megérkezzünk, és Gáspár Attila motiválása mellett hivatalosan is be legyünk jegyezve. Szerencsés egybeesés, hogy olimpiai szám lett közben a break tánc, ami azt bizonyítja, hogy mennyire látványos és fontos a sportág. Ugyanakkor nem titkolom, nem az olimpiai szereplés miatt alakultunk meg. A szövetség legfőbb célja a fiatalok elkallódásának megelőzése a break tánc sokoldalú kultúráján át, amely megtanítja őket kiállni, kifejezni magukat, egyéni célokat kitűzni, csapatban dolgozni, növelni a kreativitásukat, szellemi szabadságukat. Mindezzel a testüket fejlesztve, karbantartva.

- Gondolom, azért azt sem hagyják feledésbe veszni, hogy olimpián bizonyíthatnak…

- Az olimpia ma egy olyan plusz a breaktánc életében, amely azoknak a fiataloknak ad egy új irányt, akik főként a tánc erőelemeiben jeleskednek és motivációt éreznek, hogy olimpikonok legyenek. Természetesen kiemelt figyelmet fordítunk arra, hogy ilyen nagy lehetőséget kaptunk. Feladatunknak tekintjük, hogy támogassuk azokat a fiatalokat, akik kihívást éreznek az újdonsült olimpiai sportág kipróbálása iránt. Minimum 2-400 új táncost szeretnénk elindítani a meglévők mellett 2021-es évben, ezzel berobbantva a breaknemzedéket.

- Ha már itt tartunk. Tényleg olimpiára való a break?

- Örülünk annak, hogy ennyire sokoldalú a tánc, és egyre több kapu nyílik meg, de egyben érdekes, hogy egy táncot sportként kezelnek. Azok, akik anno elkezdték ezt a táncot, azok életérzésnek, szabad kifejezési módnak élték meg, és ezt a mai napig fenntartják. Erről Crazy Legs, a break egyik úttörője az amerikai Rock Steady Crew egyik frontembere is nyilatkozott nemrég. Mindenesetre, ahogy azt az előbb mondtam, mindenben támogatni fogjuk azokat a fiatalokat, akik kihívást éreznek az olimpiai indulásban.


Tóth Zoltán László elmondta, a jelenlegi helyzetben nem titok, voltak, akik nem fogadták kitörő tapssal az olimpiával kapcsolatos hírt      Fotó: 10perc.hu



- Nem árt, ha veszünk néhány leckét a break történelméből. Noha korábban is jelen volt már a tánc az amerikai nagyvárosok utcáin, a köztudatba a Break 1 és a Break 2 című filmek hozták be a táncot. Lehetett sejteni, hogy ilyen sikere lesz?

- A break valóban a hetvenes években indult az amerikai nagyvárosokból. Hogy konkrét legyek, Bronxból indult. Eleinte szelídebb mozdulatokat tartalmazott, de az idő előrehaladtával és a tánc-stílus fejlődésével egyre több akrobatikus elemet, mutatványt tartalmazott. Magam is vallom, ha nincs az említett két, világsikert és ismertséget hozó film, talán ma nem beszélhetnénk a breakről, sem mint népszerű táncról, sem pedig olimpián debütálni készülő sportágról. A break igazi története a nyolcvanas évek elején indult, amikor elkezdték a mozik játszani a Break 1 című filmet. Maga Ronald Reegan is megnézte a premiert. A break betört a show világába, és elindult meghódítani a világot. Jöttek a nagyon látványos utcai párbajok, megnyíltak a legjobbak előtt a diszkók.

- Nem kellett sok, hogy a filmek sikerét követően itthon is beinduljon a break őskora. Ha már amerikai táncról beszélünk, akkor szintén amerikai mintára kik voltak Magyarországon az alapító atyák?

- Nyugat-Németországból jött el hozzánk a break, és a nyolcvanas évek első felében két városban alakult ki a kultusza. Pécsett és Budapesten. Előbbi esetében az azóta már életműdíjjal is elismert Bocz Jenő és a háromszoros electric boogie világbajnok Kollár István Steve nevét kell kiemelnem, hiszen az ő motivációjukra alakult meg a nemzetközileg elismert break világbajnok csapat, az Enemy Squad. A fővárosban pedig Szénási Lajos, azaz Luigi, valamint Semperger András volt az, aki az alapokat letette, és az ő hatásukra alakult meg az első komoly budapesti banda, a USA Harlem Gang. Spontán kialakultak azok az utcai táncos helyek – Budapesten a Vörösmarty tér, a mai Deák, az akkori Engels tér, valamint a Hősök tere –, ahol leterített linóleumokon, hatalmas magnókból üvöltő zenére táncoltak a fiatalok. Egy idő után már egyre nagyobb közönség előtt. Az első nagy időszakban két-háromszázan csinálták komolyan, igaz, akkor még kizárólag az alapok mentek, mint például a helikopter vagy a fejenforgás az erőelemek közül.

- Nem mehetünk tovább Fenyő Miklós nevének említése nélkül…

- Amikor Fenyő Miki, aki szintén az NSZK-ban találkozott ezzel a stílussal, 1984-ben első hazai zenészként bevállalta és játszotta a break-et, az ő személye és lelkesedése, profizmusa elsősorban marketing szempontjából nagyon sokat segített a break népszerűsítésében. Próbált klubokat csinálni, de segített a híres Frutta-reklámban, a fellépéseken vagy a klipjeiben a legjobb táncosok kaptak szerepet. És ami a lényeg, a diszkók Magyarországon is megnyíltak a breaktáncosok előtt, ezzel megalapítva a második nagy generációt, melynek már jómagam is tagja voltam a 90-es évek legelejétől.


Most mindennél fontosabb, hogy a nagy öregek és a fiatalok összefogjanak     Fotó: 10perc.hu


- Akkoriban miként alakult a breaktáncosok sorsa? Miből tudtak építkezni, hogyan állt össze egy-egy saját műsor?

- Nem tagadható, mindent másoltunk, amit az Egyesült Államokból vagy a németországi tapasztalatokból hasznosítani tudtunk. A fentiek mellett kialakultak más táncos helyek, például a Nagyvárad és a Lehel téri metróaluljárókban, és ezek a break központi helyeivé váltak. Mindenki örült ennek az egésznek, a városvezetés, a rendőrség úgy volt vele, ezek az elvakult lelkes fiatalok hagy csinálják. Mi is egyre több tánciskolát nyitottunk, ugyanis a fiatalok ömlöttek hozzánk, és mi a balhék és a csavargás, a bűnözés helyett célt adtunk nekik, meg persze magunknak is. Komoly felkészülést biztosítottunk a számukra, fizikálisan és mentálisan erőssé tette őket a tánc, ráadásul a legjobbak pénzt is kereshettek vele, hisz elhívták őket fellépni, vagy utcatáncból is profitálhattak.

- Aztán jöttek a kilencvenes évek, és ez az egész megváltozott…

- Erre az időre tehető ugyanis, hogy teljesen elmúlt az újdonság világa mind a táncosokból, mind pedig a nézőkből, és valami más lépett a helyébe. Ugyanúgy, mint a világ szinte összes pontján. Az egész átment egy nagyon tudatos vonalra, és a legjobbak elindultak a nemzetközi karrier felé. Az Enemy Squad ekkor ért fel igazán a csúcsra, különleges show-juk híre még az ázsiai piacot is megnyitotta. Az ő sikereik aztán a kilencvenes évek második felében elindították a break második forgószelét itthon, és a Szeged-Szombathely-Budapest tengely mentén ismét felvirágzott Magyarországon a break. De persze ez már más volt, mint a hőskor, hiszen versenyshow lett belőle. Ugyan megmaradt az utcai jellege is, ám mellette kialakult a cirkuszi, illetve a varieté vonal is, ami például sok táncosnak megélhetést is biztosított. Gondoljon csak bele mindenki, hogy az egyik nagy sportszergyártó, a Puma és néha az Adidas elkezdte szponzorálni az utcai párbajokat, minden táncos nemcsak pénzt kapott, de cipőt és egyéb fellépő ruhákat is. A cirkuszokban, varietékben, vagy tévés showkban pedig nagyon komoly, igényes műsorokkal szerepeltek a breaktáncosok. Ráadásul újfent két profi gárda alakult meg a szegedi és a szombathelyi központokból, a Suicidal Lifestyle és az Elementery Force. Az igazi, átütő sikert az hozta meg, hogy összeálltak egymással, és 1999-ben megnyerték a Battle Of The Year világbajnokságot.


A jövőben a szövetség számos programot létrehozva szeretné emelni a breaktánc ismertségét    Fotó: 10perc.hu


- Mindez a világjelenség aztán itthon is meghozta a gyümölcsét. Igaz, hogy Ön rendezte a legnagyobb hazai versenyeket a 21. századba átlépve?

- Igaz. Ám ahhoz, hogy ezt meg tudjam csinálni, egy másik zenész is kellett. Az UFO frontembere, Varga Zsolt egy fellépését követően elhívott a saját tánciskolájába, ahol az ottani fiatalok körében nagy sikert arattunk, és Rákoskerten elindult 94-ben az oktatás. Ismét megkaptuk a kellő marketing-támogatást, és elindulhattunk álmaink megvalósítása felé, amiről akkor még nem tudtuk, hogy ezek az álmaink. Pusztán vitt a jó érzés. Én azóta tanítok és szervezek versenyeket, az úgynevezett jameket. Az 1999-esen például a JAM’99 nevű versenyen, amit a KMO vezetőjével, Kiss Ágnessel és Györemix-szel szerveztem a Bedrock diszkóban, nem kevesebb, mint ötszáz vendég volt és közel százötven táncos indult, míg 2002-ben a Puma Jamen már 22-23 csapat nevezett és több, mint ezren voltunk. Majd jött 2004, az E-Klub, a BK Battl, ahol már két kategóriában 35 csapat vett részt a viadalon, átlag 6 fővel mindkét kategóriában. Na, ezek ismételten beindították a breaktáncot Magyarországon. Az Animals Cannibals nyaranta egy-két versenyt szervezett a Balatonalmádiban található Panoráma diszkóban, aztán eljutottunk ismét oda, hogy évente öt-hat, kis és nagy jamet szerveztünk.

- Ahogy annak idején a kezdéshez, így a 21. századi újjáéledéshez is filmek kellettek, mint például a B-Boyin’, a Freshest Kis’s vagy a Step Up négy epizódja.

- Azért a kettő nagyon más, hiszen a B-Boyin’ egy német edzésvideó, a Freshest Kid’s pedig egy valódi dokumentumfilmes oktatóvideó, amelyek belterjesen terjedtek a táncosok világában, addig a Step Up-sorozat, akárcsak a nagy elődök, a Break1 és 2, Beat Street az utcai táncokat ismét külterjessé tette. Az előbbiek hűen bemutatták a breaktáncosok életét, és csak kazettákon másolva terjedt el, addig az utóbbi lágyabb, igényesen kidolgozott mozifilm, amelyet kortalanul megnézhetett bárki a mozikban, ráadásul egy új közönséget, a ma hip-hop táncnak elkeresztelt, a break kultúra elemeivel megtűzdelt show tánc rajongóit is behozta a break mellé.

- Az évtized végére egyre több helyen a tornászokkal együtt, vagy legalábbis egy helyen edzettek világszerte és itthon is a breaktáncosok. Ez egyfajta közeledés volt már a versenysport felé?

- Nem hinném, egyszerűen ott kaptak helyet a táncosok arra, hogy edzhessenek, gyakorolhassanak. Mi 2004-től mehettünk itthon a KSI-be, az UTE-be, vagy a Ferencváros tornászaihoz, és ahogy ők, úgy mi is ellestünk pár mozgást a másiktól. Például Morgen Hamm a 2008-as olimpián azzal az air flair mozdulattal aratott sikert, amit breakesektől tanult, míg mi az ollót és a Thomas kört vagy a páros körzést tanultuk meg a tornászoktól. De más sportágakban, mozgáskultúrában is megjelentek a breakből származó elemek. Ilyen például a jógában a kézenállás fejenállás, freezek, vagy a fitneszben a fél kör helikopter, és sorolhatnám. Sőt, a break kibontakozási lehetőséget ad a mozgássérülteknek is, amit a szervezetben Barlein Zsolt Ananász hip-hop tánc világbajnok indított el.


Más sportágakban, mozgáskultúrában is megjelentek a breakből származó elemek    Fotó: 10perc.hu



- Térjünk vissza az olimpiához. Mindenki örült annak, hogy 2024-ben ott lesz a break az ötkarikás játékokon?

- Az olimpia és az ott szereplő sportágak folyamatosan megújulnak, hiszen a nézők, a reklám és az eladhatóság szempontjából a fiatalok figyelmét szeretnék megtartani. A jelenlegi helyzetben nem titok, voltak, akik nem fogadták kitörő tapssal az olimpiával kapcsolatos hírt. Ők elsősorban a régi nagyok, az idősebbek, akiknek az a véleményük, hogy a break a szabadság tánca, amiben azt csinálsz, amit akarsz, és ezt a kreativitást nem szabad keretekbe, szabályok közé szorítani. Ugyanakkor azt persze mindannyian belátják, hogy marketing és támogatottság, elfogadottság szempontjából nagyon fontos lehetőséget kaptunk. A fiatalok számára ez egy kiugrási lehetőség is lehet, és a jelenlegi mezőnyből szerintem úgy 10-12 fiatalnak van esélye kijutni Párizsba. Természetesen gazdasági szempontokból is rendkívül előnyös és fontos ez a lehetőség. Úgy vélem, a dagály minden hajót felemel, de csak azokat, akik a kellő pillanatban ott vannak. Úgy vélem, a nagy öregeknek is meglehet a számításuk, hiszen a break népszerűsítésével a jelenlegi és a majd beinduló tánciskolákban ők taníthatnak, adhatják át ismereteiket.

- Azért ezt a hirtelen jött népszerűséget meg is kell lovagolni. Miként szeretné szinten tartani vagy növelni a break ismertségét?

- Azt szeretném, hogy a régi munkásságomnak egy országosan összefogott folytatása legyen a szövetség. Tény, hogy van értelme a szóló munkáknak, de nem akkora, mint ha egy ország összefog. A jövőben a szövetség számos programot létrehozva szeretné emelni a breaktánc ismertségét, mint breaktánc színház, amit a kétezres évek elején a Dancing With the Starsból jól ismert Kovács Gergely Csanáddal és Csapatunkkal az AirFlyers-szel indítottunk el a Nemzeti Táncszínházban Gál Zoltán ötletéből. Emellett hazai kis és nagy versenyek, nemzetközi versenyeztetés, oktató és népszerűsítő filmek, breakzenék létrehozása, ösztöndíjak, országosan nyíló tánciskolák, akadémia, mozgássérültek oktatása, elkallódás megelőzés is a terveink között szerepel, melyek közül az utolsó pont a legjelentősebb pont.



Elküldés e-mail-en Elküldés Viber-en
Hirdetés
Hirdetés