Vélhetően nem sok sakkrajongó tudja feledni azt a pillanatot, amikor a XX. század utolsó két évtizedének egyik géniusza, Garri Kaszparov 1997. május 11-én – élete talán legrövidebb ideig tartó rendes partiját követően – értetlenkedő, majd kifejezetten dühös arccal felpattant a New York-i Equitable Building 35. emeletén berendezett teremben az asztaltól, és ellenfelét csalással megvádolva vesztesen távozott.
Fele ennyire nem lett volna mérges és csalódott, ha valamelyik nagy riválisa – akár még Anatolij Karpov is talán – győzte volna le. De nem, a vesztes párbajt az IBM Deep Blue nevű sakkszámítógépe ellen vívta, amely a világ döbbenetére legyőzte az aktuális világbajnokot. A gép két győzelem, három döntetlen és egy vereség mellett 3,5:2,5 arányban bizonyult jobbnak Kaszparovnál.
Magát a Deep Blue-t egy bizonyos Feng-hsiung Hsu nevű kínai-amerikai matematikus kezdte el fejleszteni a Carnegie Mellon egyetemen. A Deep Blue – elődje, a Deep Thought mind Kaszparovtól (1988), mind pedig Karpovtól (1989) vereséget szenvedett – a kilencvenes évek közepére már nem egyszerű sakkprogram volt, hanem egy 32 processzoros IBM RS/6000 szerverre épült a rendszer, amit 480 speciális, direkt a sakk szabályaihoz tervezett segédprocesszor támogatott.
Másodpercenként 200 millió lépésvariációt tudott kiszámolni és értékelni; 6-12 lépésre előre tudta a meccs összes lehetséges állását elemezni. Négyezer féle megnyitást ismert, és több mint 700 ezer sakkjátszma lépéseit tartotta a memóriájában, és minden lehetséges lépésvariációt kiszámolt, és egyesével értékelt.
És amikor Feng úgy érezte, kész az álma, ki mást, mint a sakk valahavolt egyik legjobbját, a regnáló világbajnokot, Garri Kaszparovot szemelte ki első ellenfélnek. Az orosz zseni elleni első csatát a Philadelphia Kongresszusi Központban rendezték meg 1996 februárjában, a győztes 400.000, míg a vesztes 100.000 dollárt tehetett zsebre.
A hatalmas médiafigyelemmel kísért első játszmát a Deep Blue 33 lépésben megnyerte, és első alkalommal fordult elő a sportág történetében, hogy egy számítógép legyőzte a világbajnokot. Kaszparov nem akart közröhej tárgyává válni, nagyon összeszedte magát, és a következő öt partiból hármat megnyert, kettőt pedig döntetlenre adott, így 4:2-re megnyerte a párosmérkőzést.
Valamivel több, mint egy évvel később került sor a visszavágóra, 1997. május 3-án, ezúttal New Yorkban ült le egymással egy hatjátszmás párosmeccsre Kaszparov és a Deep Blue. A mérkőzés nyereményalapja már 1 100 000 dollár volt, amelyből 700 000 dollár a győztes, 400 000 pedig a vesztesé lett. Az első játszmát Kaszparov simán nyerte, ám a Deep Blue előbb azonnal egyenlített, majd a három döntetlent követően jöhetett a mindent eldöntő hatodik játszma 1997. május 11-én.
Kaszparov egy tőle szokatlan taktikát, a Caro-Kann védelmet választotta, a gép pedig egy futóáldozattal áttörte a világbajnok védelmét, és mindössze 17 lépésben feladásra kényszerítette. Ez volt az akkor már 12 éve világbajnok Kaszparov pályafutásának legrövidebb veresége.
Az orosz világbajnok nem akart hinni a szemének, amikor kénytelen volt feladni a meccset, a történelmi párharcot, majd igencsak feldúltan kiviharzott a teremből. Noha elismerte a vereségét, és kijelentette, a Deep Blue igenis intelligensen és kreatívan sakkozott, ugyanakkor szinte az első pillanattól kezdve csalással vádolta meg az IBM-et, mondván, nem a gép verte meg, hanem élő nagymesterek segítették a számítógép játékát. A cég nem tagadta, hogy a párosmeccs alatt folyamatosan fejlesztették a Deep Blue-t, ám ezt a mérkőzés szabályai lehetővé tették. nem véletlen, hogy Kaszparov a kedvenc cselét ekkor már nem tudta a gépnek eladni.
Kaszparov akkor egy pillanatra sem tudta elviselni a vereségét, és a visszavágó igényével támadta megállás nélkül az IBM-et, ám a cég ezt megtagadta, mondván, mérnökei innentől kezdve más fejlesztéseken dolgoznak tovább. A Deep Blue nyugdíjba ment – azóta maximum Washingtonban a National Museum of American History kiállításain látható –, és a mai sakkprogramok változatai minden nehézség nélkül megvernék a történelmi győzelmet arató elődjüket.
A teljes cikket a moszkvater.com oldalon olvashatják el.
