Egy marsi év 687 földi nap, és az ottani esztendő jelentős részében napnyugtától a kora hajnali órákig nagyon halkká válik a bolygó légköre, ezért ilyenkor helyi zajok sincsenek. Ráadásul a szenzorok optimalizálva működnek. Szélsőséges marsi körülmények között, például extrém alacsony hőmérsékletben és a szélsőséges napi ingadozásokat elviselve is ellátják feladatukat.
Nos, az első marsi év alatt a SEIS, a NASA-nak a vörös bolygón lévő űrszondája, az InSight szeizmométere több mint 500 rengést észlelt ezen idő alatt a PhysOrg.com tudományos-ismeretterjesztő hírportál beszámolója szerint. A marsrengések számos dologban különböznek a földrengésektől. Például jóval kisebbek, mint a Föld rengései, a legnagyobb rögzített esemény mintegy 3,6-es magnitúdójú volt. A SEIS képes észlelni ezeket a kis rengéseket is, mivel a Marson jóval kisebb a háttér szeizmikus zaja az óceánok hullámzása által generált állandó remegés hiányában.
A marsrengések kétféle változatban fordulnak elő: az alacsony frekvenciájúak a bolygó köpenyének változó mélységeiben, a magas frekvenciájúak pedig a kérgen keresztül terjednek. A rengések döntő többsége magas frekvenciájú volt és a marsjárótól több száz kilométeres távolságban következett be. Az események frekvenciája a marsi év során változik, ezt a mintázatot pedig nem lehetne a Földről megismerni.
