A Magyarországon élő szöcskeegér, amelyet 2025-ben az év emlősének választottak, különleges életmódjával és ritkán látott előfordulásával hívta fel magára a figyelmet - írja a Femina. A Vadonleső Program, melyet az Agrárminisztérium és a Herman Ottó Intézet működtet, az egyedülálló faj védelmét és kutatásait ösztönzi. Az évtizedekig eltűntnek hitt állatnak nemcsak a viselkedése, hanem genetikai és morfológiai különbségei is kiemelkednek a közönséges egerektől.
Az ezredforduló előtt még alig volt információ a szöcskeegérről, amely a nevétől eltérően nem áll közel a közönséges egerekhez. A magyar szöcskeegér télen álmot alszik, évente egyszer szaporodik és főként rovarokkal táplálkozik. "Szelíd természetű, nem harap, nem próbál elmenekülni" – emelik ki a szakemberek. Az egykor gyakori állat a környezeti változások és élőhelyek eltűnése miatt ritkává vált. A faj létezését először a baglyok köpetének elemzéséből fedezték fel, hiszen a lenyelt zsákmány emészthetetlen részeit a baglyok kiszórják pihenőhelyük közelében.
A kutatók 2006-ban a Borsodi-Mezőségben fogták el az első élő példányt, ami újra bizonyította, hogy a szöcskeegér nem tűnt el végleg. Azóta folytatódnak a kutatások, és kiderült, hogy a magyar szöcskeegér külön faj, amely nem azonos a keleti sztyeppéken élő rokonokkal.
Jelenleg két apró állomány él belőle, az egyik a Borsodi-Mezőségben, a másik pedig Kolozsvár melletti területen található. A két állomány genetikai különbségei miatt az erdélyi szöcskeegér nevet kapta.
A Herman Ottó Intézet munkatársai arra figyelmeztetnek, hogy a faj védelme érdekében fontos, hogy a szakemberek alaposan megismerjék a szöcskeegér környezeti igényeit és megalkossák a szükséges megőrzési terveket. A kutatások folytatódnak, hogy biztosítsák a magyar szöcskeegér fennmaradását és védelmét.
