A magas sarkú cipő eredete szoros kapcsolatban áll a lovas hadviseléssel és a férfiasság szimbólumával -írja a 24.hu. A sarok először a Kr. e. 2. századi eurázsiai sztyeppei népeknél jelent meg, hogy a lovasok lába ne csússzon ki a kengyelből, ezzel növelve harci hatékonyságukat. A lapos talpú cipők könnyen kicsúsztak, ami akár halálos következményekkel is járhatott, míg a sarok stabilitást biztosított és a kardforgatás közben a ló erejének egy részét is közvetítette a harcosnak.
Rettegett uralkodó népszerűsíthette el igazán
A 16–17. században Perzsiában, I. (Nagy) Abbász sah uralkodása alatt a sarkalt cipő a férfiasság és a katonai hatalom szimbólumává vált. I. Abbász sah a világ akkori legnagyobb lovasságát vezényelte.
Európában a 17. század elejére a cipősarok már általánosan elterjedt a férfiviseletben, de hamarosan a divat felülírta az eredeti funkciót, így nők és gyerekek is viselni kezdték, jelezve a jómódot.
A férficipők sarka a 1660-as években érte el csúcspontját, majd a 1730-as évekre a férfiak többsége visszatért az alacsonyabb, szerényebb lábbelikhez. Ekkor a magas sarok az akkoriban gyakran nőkhöz kapcsolt személyiségjegyekkel, mint a haszontalanság, irracionalitás és hiúság vált társítottá.
Ma a magassarkú cipő leginkább a női vonzerő szimbóluma, míg férfiak esetében a feltűnési vágyat vagy a genderfluiditást jelképezi, és főként a társadalmi normákkal való szembeszegülést fejezi ki.
