A kormány új gazdasági akciótervében a kis- és középvállalkozások (KKV) támogatására fókuszál, de kérdés, hogy valóban a több hitel jelent-e megoldást a szektor versenyképességi problémáira.
A kormány az új gazdasági akcióterv keretében igyekszik támogatni a magyar kis- és középvállalkozásokat (KKV), de a kérdés az, hogy valóban szükség van-e több hitelre ahhoz, hogy ezek a cégek fejlődjenek és versenyképesek maradjanak. A GKI elemzése szerint a kkv-k helyzete összetett, és bár a kormány javaslata kecsegtetőnek tűnik, hiányzik az alapos szakpolitikai értékelés, valamint az előző intézkedések hatékonyságának vizsgálata - elemezte a 24.hu.
A kis- és középvállalkozások támogatásának kérdése a GKI elemzésében is felmerül: vajon a kkv-szektor gyengélkedése indokolja-e a külső segítséget, vagy egyszerűen a nagyvállalatokkal szembeni versenyképességük javítását célozzák a támogatások? 2023-ban a magyarországi cégek száma meghaladta a 240 ezer főt, a többségük mikrovállalkozás, amelyek 65%-os munkavállalói arányukkal fontos szerepet játszanak a foglalkoztatásban. Az export lehetősége és piaci helyzetük fontos mutatói a kkv-k fejlődésének, de a külföldi piacok, különösen az eurózóna országai, magasabb árszínvonalat és minőséget várnak el, ami nem minden kkv számára elérhető.
A GKI elemzése szerint az exportpiacokon való jelenlét nem feltétlenül növeli a hozzáadott érték arányát, hiszen a magyar kkv-k legtöbbje egyszerű összeszerelési feladatokat végez, amelyek az értéklánc legkevésbé jövedelmező részét képezik. A külföldi cégek leányvállalatai, mint például az autógyártók vagy akkumulátorgyárak, előnyben részesítik Magyarországot, mivel alacsonyabb a munkaerő költsége és az állami támogatások is kedvezőbbek, így a magyar gazdaságban végzett munka nem mindig generál nagy hozzáadott értéket. A nagyvállalatok tőkeigényesebbek, és az elmúlt évtizedben a beruházások döntő része tőlük származott, ami viszont nem mindig jellemző a kisebb cégekre.
A gazdaságpolitikai célok, amelyek a kkv-k exportképességét kívánják növelni, nem csupán forráshiányba ütköznek, hanem az adminisztratív és információs akadályok is hátráltatják a kkv-k nemzetközi versenyképességét. A GKI szerint ahelyett, hogy általánosan a kkv-exportot próbálnánk növelni, érdemes lenne inkább a középvállalkozásokra koncentrálni, amelyek képesek lennének a külföldi piacokra való belépésre, ha megfelelő pénzügyi források, minőség és marketing áll rendelkezésükre.
Végül, a GKI szerint az olcsó hitel önmagában nem biztosítja a kkv-k fejlődését, ha a vállalatok nincsenek felkészülve a megnövekedett piaci igényekre és adminisztrációs terhekre. A Demján Sándor-program továbbra is a nagyobb vállalatok létrehozására összpontosít, miközben a versenyképesség növelésének valódi kulcsa az intenzív növekedés lehet, ahol a cégek a meglévő adottságokkal képesek többet és jobbat előállítani.
