Az egykor a világ negyedik legnagyobb tavaként számon tartott Aral-tó mára szinte teljesen eltűnt - közölte a National Geographic. Az 1920-as évek óta tartó folyamat drasztikus következményei a mezőgazdasági vízfelhasználás és a klímaváltozás hatására egyre nyilvánvalóbbá váltak. A tóba torkolló Amu-darja és Szir-darja folyók vizét a Szovjetunió gyapottermesztésre kezdte használni, ami azóta drasztikusan csökkentette a tó vízszintjét.
„A gyapot nagyon vízigényes növény” – emeli ki a National Geographic Magyarország cikke, amely rávilágít, hogy az intenzív vízkivonás az egykor kiterjedt mocsárvilágot is eltüntette. Az Aral-tó fiatalnak számít geológiai értelemben, mintegy 139 ezer éve jött létre a térség tektonikai változásai során, de a klímaváltozás és a párolgás miatt mára csak néhány maradványa látható.
A tó kiszáradása azonban másodlagos veszélyt is hordoz: a tómederben felhalmozódott, korábban használt toxikus vegyszerek és sóval teli üledék bármikor a levegőbe kerülhet, amikor a szél felkapja a port, szennyezve ezzel a környezetet.
A Copernicus Sentinel-2 műhold 2024. március 1-jén készített friss felvételei alapján az Aral-tó helyzete tovább romlott. A képek jól mutatják, hogy a tó újjáélesztésére kevés az esély, és a veszélyforrásokat csak a helyzet stabilizálásával lehetne korlátozni.