Újabb gyökeres és történelmi jelentőségű strukturális átalakítás előtt áll a magyar felsőoktatás. Magyar Péter miniszterelnök bejelentése értelmében a sokat vitatott közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványok (kekvák) rendszerét 2027 augusztusáig teljesen felszámolják. A döntés hátterében az Európai Unióval való megegyezés áll, az unió ugyanis a modellváltás összeférhetetlenségi és átláthatósági aggályai miatt korábban teljesen kizárta a magyar intézményeket a legfontosabb kutatási programokból, és mintegy 2,2 milliárd eurónyi forrást zárolt -írja a Portfolio.
A kormányfő tájékoztatása szerint a nem egyetemi alapítványokat már az idei nyár végéig megszüntetik, míg a felsőoktatási intézmények esetében egy hosszabb átmeneti időszakot biztosítanak.
„Lesz egy átmeneti időszak az egyetemeket felügyelő közérdekű alapítványok kapcsán... Ez az átmenet 2027. augusztus 31-éig fog tantani”
– fejtette ki a miniszterelnök, egyértelművé téve, hogy a jelenlegi alapítványi formának jövő szeptembertől végleg befellegzett. A legégetőbb kérdés most az: mi jön a sokat bírált rendszer után?
„10-15 évvel vetné vissza a fejlődést a régi rendszer”
A leginkább kézenfekvőnek tűnő megoldás az lenne, ha az egyetemek visszatérnének a hagyományos állami fenntartású, költségvetési szervként működő formához – ahogyan jelenleg például az ELTE is működik. Ezt az opciót azonban a hazai egyetemek szinte egyöntetűen, kétségbeesetten utasítják el.
A Debreceni Egyetem a megkeresésre közölte: a hagyományos állami finanszírozású és az államháztartási törvény (Áht.) alá tartozó költségvetési működéshez való visszatérés 10-15 évvel vetné vissza a felsőoktatás fejlődését.
Kováts Gergely felsőoktatás-kutató, a Corvinus Egyetem oktatója részletesen is megvilágította, miért jelentene katasztrófát a régi struktúra:
-
Bürokratikus bénultság: A költségvetési intézmények gazdálkodása rendkívül rugalmatlan, a számláikat a Magyar Államkincstárnál (MÁK) kell vezetniük, pénzeszközeiket nem köthetik le, és nem kapnak utánuk kamatot.
-
A megtakarítás tilalma: Az egyetemek nem képezhetnek és nem halmozhatnak fel maradványt fejlesztési célokra, azaz nem tudnak megtakarítani.
-
Versenyképtelen bérek: A teljesítményösztönzést figyelmen kívül hagyó, merev közalkalmazotti bértábla miatt a legjobb hazai és nemzetközi szakemberek elhagynák az akadémiai szférát, mert az egyetemek képtelenek lennének versenyezni a magánszférával.
A kormányzat sem tervezi az egyetemek teljes államosítását. Magyar Péter korábban kiemelte: a cél nem az, hogy a magyar egyetemek állami gyámság alá kerüljenek, hanem egy teljesen átlátható, modern, az autonómiát tiszteletben tartó finanszírozási struktúra kialakítása.
Milyen modellek jöhetnek szóba?
A szakértők és az érintett intézmények szerint két fő irányvonal mentén lehetne kiváltani a megszűnő alapítványi formát úgy, hogy a rugalmasság se vesszen el:
-
A vállalkozó közintézeti forma: Egy korábban már kidolgozott jogi konstrukció, amely az állami fenntartás mellett a piaci cégek (kft., rt.) gazdálkodási logikáját hozná be. Az egyetemek így mentesülnének az Áht. legszigorúbb kötöttségei alól, képezhetnének pénzügyi maradványt, és bizonyos esetekben a közbeszerzési kötelezettségek alól is mentességet kaphatnának.
-
Az önfenntartó egyetem / Az osztrák modell: Ezt a verziót támogatja a Semmelweis Egyetem is. A lényege, hogy az intézményeknek nincs külső alapítványi fenntartójuk (mint a mostani kuratóriumok), hanem az egyetem szervezetén belül működik egy belső fenntartói testület. Ez a szerv hozza meg a stratégiai döntéseket és tárgyal az állammal a hosszú távú finanszírozási szerződésekről. Az egyetemek kikerülnének az Áht. hatálya alól, dolgozóik a Munka törvénykönyve szerint dolgoznának, az állami támogatások elszámoltathatósága (ÁSZ, KEHI) viszont szigorúan megmaradna.
Míg az Óbudai Egyetem szerint a jelenlegi alapítványi rendszer finomhangolása, az irányítási és összeférhetetlenségi szabályok tisztázása is megoldást jelenthetne az EU felé, a Debreceni Egyetem hangsúlyozta: bármilyen modell elfogadható számukra, amely garantálja a rugalmas vagyongazdálkodást, az intézményi autonómiát és a kiszámítható, szerződéses alapú állami finanszírozást a nemzetközi piacon való talpon maradáshoz. Az egyetemi szférának most alig több mint egy éve van arra, hogy a kormánnyal közösen kidolgozza az új korszak működési kereteit.
