Alig néhány nappal az új kormány hivatalba lépése előtt komoly személyi változás történt a Tisza Párt háza táján: Melléthei-Barna Márton, a párt jogi igazgatója és Magyar Péter kijelölt igazságügyi minisztere bejelentette, hogy visszalép a jelöltségtől. A döntés hátterében nem szakmai, hanem etikai és stratégiai megfontolások állnak.
Régi barátság, új rokonság: Az összeférhetetlenségi dilemma
Melléthei-Barna Márton életútja több szálon is összefonódik a politikai elittel. A Pázmány Péter Katolikus Egyetemen Magyar Péter és a leköszönő Gulyás Gergely évfolyamtársaként végzett, Magyarral pedig évtizedes barátság köti össze. A helyzetet azonban az tette igazán bonyolulttá, hogy 2025 szeptembere óta rokoni kapcsolatba is kerültek: Melléthei-Barna feleségül vette a leendő miniszterelnök húgát.
Bár a jelölt hitt abban, hogy szakmailag és erkölcsileg is alkalmas lett volna a jogállam helyreállítására, belátta, hogy a sógori viszony kikezdhetővé tenné a kormány hitelességét. Saját bevallása szerint nem a pozíció vezérli, hanem a „rendszerváltás” sikere, ezért a nemzeti egység és a társadalmi konszenzus érdekében döntött a háttérbe vonulás mellett.
Magyar Péter reakciója: Szigorúbb szabályok jönnek
A leendő miniszterelnök közösségi oldalán reagált a lemondásra, elismerve, hogy a rokoni szál neki is komoly dilemmát okozott. Magyar Péter hangsúlyozta, hogy az új korszakot csak teljes átláthatósággal lehet elkezdeni.
Melléthei-Barna áldozatvállalását tiszteletreméltónak nevezte, és kiemelte, hogy bár miniszter nem lesz belőle, országgyűlési képviselőként továbbra is kulcsszerep vár rá a Tisza Párt közösségében.
Mi várható most?
A kormányzati struktúra nem maradhat sokáig hiányos. Magyar Péter ígérete szerint pénteken nevezi meg az új igazságügyi miniszter-jelöltet. Az elvárás világos: olyan szakembert keresnek, akit kizárólag a szakmai tevékenysége alapján ítélhet meg a nyilvánosság, és akinek a személye nem ad felületet a nepotizmussal kapcsolatos vádaknak.
Ez a lépés azt sugallja, hogy a Tisza Párt vezetése tanult a korábbi kormányzati gyakorlatok kritikáiból, és igyekszik elkerülni a „családi vállalkozás” látszatát még a legbelsőbb körökben is.