Úgy tűnik, a Tisza Párt kétharmad közeli győzelme és a NER-birodalom tőzsdei megingása után a korábban magabiztosabb kormányközeli üzletemberek is a békülékenyebb hangnemet választják. Balázs Attila, a Bayer Construct és a Viastein vezetője – aki Tiborcz István egyik legfontosabb üzlettársa – kedden levélben kért elnézést munkavállalóitól a választás előtti, fenyegető hangvételű mozgósítása miatt.
A „kiugrási” kísérlet vége: Nincs többé kényszermozgósítás
A cégvezető szombaton még egészen más hangnemet ütött meg. Akkor kiküldött levelében hitet tett a Fidesz mellett, és nyíltan megfenyegette azokat a dolgozóit, akik nem értenek egyet a kormány támogatásával.
„Aki ezzel nem ért egyet, az kérem, ne vegyen részt a mi csapatunkban” – írta szombaton Balázs Attila, gyakorlatilag távozásra szólítva fel a másként gondolkodókat.
Kedden azonban megérkezett a visszakozás. A Telexhez is eljuttatott válaszában a milliárdos már azt hangsúlyozta, hogy nem volt szándékában megsérteni senkinek a szabad döntését vagy választási akaratát. Közölte: a helyzetet a szervezeten belül korrigálni fogják, és elnézést kér mindenkitől, akit a levele megbántott.
A „hirtelen felindulás” oka: Egy félreértett koncert
Balázs Attila azzal magyarázta szombati kirohanását, hogy nála „elszakadt a cérna”. Elmondása szerint a pénteki Rendszerbontó Nagykoncerten tapasztaltak váltottak ki belőle olyan reakciót, amely nem illeszkedik a személyes értékrendjéhez.
Különösen Eckü, a Hősök rapperének trágár megnyilvánulása verte ki nála a biztosítékot. Érdekesség azonban, hogy a cégvezető ezt az eseményt tévesen a Tisza Párt zárórendezvényével azonosította, holott az egy attól független, civil kezdeményezésű zenei esemény volt.
Tanulságok a választás után
Balázs Attila bocsánatkérése jól illeszkedik abba a trendbe, amelyben a korábbi rendszer gazdasági szereplői – látva a hatalmas tőzsdei eséseket és a nemzetközi sajtó reakcióit – igyekeznek rendezni soraikat.
A Mészáros Csoport keddi közleményéhez hasonlóan a Bayer Construct vezetője is a stabilitás és a „politikai környezettől független” értékteremtés irányába próbálja terelni a kommunikációt, elhatárolódva saját, korábbi szélsőséges megnyilvánulásától. Azt azonban, hogy az alkalmazottakban és a közvéleményben mélyebb nyomott hagyott-e a szombati fenyegetés, mint a keddi elnézést kérés, a következő hetek vállalati morálja fogja eldönteni.
