Csütörtök este debütált „A szavazat ára” című dokumentumfilm, amely minden eddiginél mélyebb betekintést enged a magyarországi választási visszaélések és a rendszerszintű megfélemlítés világába. A film készítői – Tímár Áron, Buczó Csanád és Tompos Ádám újságíró – több mint hatvan interjún keresztül bizonyítják: a mélyszegénységben élők kontrollálása nem csupán a választás napjára korlátozódik, hanem a mindennapok szerves részévé vált.
A filmmel párhuzamosan színre lépő De! akciócsoport becslései szerint a Fidesz mintegy 500–600 ezer szavazatot próbál hasonló módszerekkel megszerezni, elsősorban az észak- és kelet-magyarországi falvak elszigetelt közösségeiben. A film egyik kulcsszereplője, egy kamerának háttal ülő, rózsaszín baseballsapkás férfi részletesen beszámolt a „szervezési díjakról”: az előző választáson ő főszervezőként 12 millió forintot kapott a költségeire, míg a választók kíséréséért 70 ezer, a fülkébe való behatolásért pedig 35 ezer forint járt a segítőknek.
Krumplitól a dizájnerdrogokig: a szavazatvásárlás technológiája
A riport egyik legmegrázóbb állítása, hogy a magárahagyott gettótelepüléseken a készpénz mellett ma már a dizájnerdrog a legfőbb fizetőeszköz. A hatóságok a dílereket a választásokig sokszor tudatosan nem zaklatják, mert a függőség tökéletes eszköz a mozgósításra. „Ezekkel a szerekkel megveszik őket. Függő vagy, aláírsz, behúzod, akkor természetesen kapsz egy pakkot” – hangzik el a filmben. A módszerek tárháza azonban ennél is szélesebb:
-
Láncszavazás és kontroll: „Bement az első ember, kihozta a papírt, utána többi hordta befele nekünk az embereket.”
-
A telefonos jelzés: „Mikor bemegy, csörget. Egy csörgés: már jó. Nem kell még felvenni a telefont se. És már tudják, hogy az odaszavazott.”
-
Éjszakai akciók: „Mentünk, osztottuk a tyúkokat, az élelmiszereket választások előtti éjszaka. Volt, hogy hajnal három óráig, olyan büdös voltam már a tyúkoktól, egyszerűen elképesztő.”
-
Az írástudatlanság színlelése: „Úgy ki volt játszva, hogy eljátszottuk azt, hogy nem tud írni-olvasni, és bemehettünk a szavazófülkébe.”
„Jó magam is segítettem a krumpliosztásban. 5 kg volt per szavazófő. Most ugyanez van, csak nem krumpliban, hanem szavazatonként megy egy 10.000 Ft-os.”
A félelem rendszere: Gyermekelvonással és közmunkával zsarolt falvak
A szavazatvásárlásnál is súlyosabb az a mindennapi, egzisztenciális fenyegetés, amelyben az érintett települések lakói élnek. A film tanúsága szerint a polgármesterek és helyi kiskirályok fegyverként használják a közmunkát, a segélyeket, sőt, a gyámügyet is. A legmegrázóbb idézetek a közvetlen zsarolásról szólnak:
„Azt mondta a polgármester úr: »Na azt ide figyeljen csak, Gyula bátyám, holnap reggel már ott lesznek a gyámügyesek, és elvitetem a gyermekeket.«”
Egy másik megszólaló arról beszélt, hogy ha a fenyegetés nem használt, egyszerűen megvonták a tüzifa- vagy villanytámogatást. A rendszerszintű félelem a családi kapcsolatokat is megmérgezi: egy idős asszony például azt tanácsolta a menyének, hogy a munkahelyén tegyen úgy, mintha utálná az anyósát, csak hogy ne rúgják ki a politikai nézetei miatt. „Na ez szégyen Magyarországra!” – tette hozzá.
Helyi kiskirályok és a kontrollált szegénység
A dokumentumfilm bemutatja, hogyan épül fel a totális kontroll egy kistelepülésen. Példaként Nyírbogátot említik, ahol Rizsák Ildikó polgármester egy személyben a település háziorvosa is, emellett az idősotthont, a futballklubot és az uniós pénzeket osztó térségi szervezetet is ő igazgatja. Ez a hatalmi koncentráció olyan függőséget szül, amelyben a betegek félnek, hogy ha nem a megfelelő helyre húzzák az ikszet, az orvos nem írja ki a gyógyszerüket vagy nem fogadja őket.
„Rám szavazol, kapsz Algopyrint! Nem? Fájni fog a fogad!"
- szemléltették a riporterek a helyi állapotokat.
A film készítői szerint a rendszer tudatosan épít a bűnözői körökre is. A Fidesz „beveszi a striciket, a bűnözőket”, mert ők képesek fizikai és pszichológiai nyomást gyakorolni a lakosságra.
„Ha belegondolunk, hogy ezeket az embereket mesterségesen tartják szegénységben, akkor mi egy hatalomtechnikai eszközről beszélünk: hogy az ő kontrollálásukkal kontrollálnak téged.”
Az elnyomó légkört a forgatás körülményei is illusztrálják: volt olyan megszólaló, akit rendőrök tartottak órákon át sakkban, hogy ne találkozhasson a stábbal, máshol pedig mezőőrök követték és vádolták drogozással a forgatócsoportot. A film készítői szerint ez a rendszerszintű szegénység fenntartása a legfőbb záloga annak, hogy a jelenlegi hatalmi struktúra érintetlen maradjon.
