A Német Birodalom a Hajsza Afrikáért néven elhíresült vetélkedés részeként több, más európai hatalom által még nem gyarmatosított területre tette rá a kezét a német egység 19. század közepi megteremtését követően. Ezek egyike volt Német Délnyugat-Afrika, mely 1884-1915 között került német fennhatóság alá.
A haszonállataiktól, földjeiktől megfosztott herero őslakosok 1904-ben felkeltek a német gyarmatosítók ellen, példájukat pedig hamarosan a namák is követték. Az 1904 augusztusában lezajlott waterbergi csatában a német gyarmati hadsereg megsemmisítette a felkelő erőket. Lothar von Trotha tábornok a győztes csatát követően elrendelte a felkelő törzsek kiirtását.
A vesztes népcsoportok tagjait, köztük nagyszámú nőt és gyereket menekülésük során a németek üldözőbe vették. A hajsza a Kalahári sivatagig folytatódott: a 80 ezer herero őslakosból mintegy 15 ezer maradt csak életben, míg a nama törzsből mintegy tízezren estek áldozatul. Tömeges kivégzések folytak, sok nő és gyerek élete pedig szomjhalállal végződött a sivatagban.
A németek koncentrációs táborokat is felállítottak, melyek közül a leghíresebb a Cápa szigeten létrehozott tábor volt. 1915-ben Berlin elveszítette délnyugat-afrikai gyarmatát, mely 75 évre Dél-Afrika fennhatósága alá került, s végül 1990-ben nyerte el függetlenségét Namíbia néven.
A gyarmati éra atrocitásai súlyosan mérgezték a függetlenné vált Namíbia és Németország kapcsolatait. A berlini kormány 2015-ben kezdett tárgyalásokat a windhoeki vezetéssel a terhes múltbeli örökség rendezése céljából, melyek több mint 5 év után vezettek eredményre.
Múlt pénteken a német kormány elismerte, hogy a Német Birodalom népirtást követett el egykori gyarmatán, melyért a mai Németország deklarációban kér bocsánatot Namíbiától, illetőleg az áldozatok „leszármazottaitól” – jelentette be Heiko Maas külügyminiszter. A bocsánatkérés mellett Berlin 1,1 milliárd euró értékű pénzügyi alapot hoz létre, melynek felhasználásáról a namíbiai kormány az érintett közösségek bevonásával dönt majd.
A német külügyminisztérium nyilatkozatában hangsúlyozzák, a herero és nama közösségeknek kulcsszerep jut majd a pénz felhasználásáról hozandó döntés meghozatalakor. A nyilatkozat hangsúlyozza ugyanakkor azt is, hogy anyagi kompenzációra vonatkozó egyéni jogi igények megfogalmazására nincs mód.
Maas álláspontja szerint a két ország közötti, az áldozatokról is megemlékező megállapodás lehetővé teszi a megbékélést Németország és Namíbia között. A deklaráció hivatalos aláírására várhatóan június elején kerül majd sor Windhoekban, ahol Heiko Maas látja el majd kézjegyével az okmányt. Ezt követően Frank-Walter Steinmeier köztársasági elnök hivatalosan kér majd bocsánatot az egykori Német Birodalom által elkövetett bűnökért a namíbiai parlament képviselői előtt – írja a Deutsche Welle.
A múlt elfogadása, a genocídium tényének német elismerése az első lépés a helyes irányba – jelentette ki Alfredo Hengari, Hage Geingob namíbiai elnök szóvivője az AFP hírügynökségnek.
A herero és nama népcsoportok namíbiai politikai-társadalmi szervezetei a kezdetektől fogva hivatalos bocsánatkérést és pénzügyi jóvátételt követeltek Németországtól. A Deutsche Welle politikai tudósítója, Emmanuelle Chaze nagymértékben szimbolikusnak nevezte a berlini deklarációt, rámutatva, hogy a tárgyalások sokkal inkább a namíbiai kormánnyal folytak, mintsem a közvetlenül érintett közösségek képviselőivel. Németország egy pénzügyi csomag felajánlása mellett döntött, elutasítva a kompenzáció nyújtásanak lehetőségét.
A namíbiai közösségek azt is szeretnék elérni, hogy Berlin szállíttassa haza több tízezer egykori felmenőjük német múzeumokban és könyvtárakban őrzött testrészeit. Csakúgy, mint az egykori német gyarmatról több mint egy évszázaddal ezelőtt elrabolt műkincseket.
Napjaink nemzetközi politikai aktualitása, hogy az Európai Unió két vezető tagállama, Németország és Franciaország – erről itt írtunk korábban – kész szembenézni gyarmati múltjuk esetenként fájó örökségével a megbékélés, a kapcsolatok normalizálása, a békés, együttműködésen alapuló jövő építése érdekében.
