A megváltozott KATA-törvény miatt a kisadózók jelentős többsége – aki nem taxis vagy nemcsak magánszemélynek számláz – új adózási módszert kell, hogy válasszon. A szóba jöhető lehetőségek mindegyikével rosszabbul jár a vállalkozó, hiszen magasabb adóteherrel kell számolniuk, mint eddig.
Az azuzlet.hu gazdasági portál dr. Marsa Norbert, a PwC menedzsere segítségével vizsgálta meg a szóba jöhető alternatívákat.
Az egyéni vállalkozók átalányadózása, amely ugyan a KATA-nál valamivel kevésbé kedvező adózási formaként szolgálhat, de hasonlóan minimális adminisztrációval jár, amit a kisadózók akkor választhatnak október 31-ig, ha az új törvény értelmében kikerülnek a KATA körből.
Ebben az esetben felső korlátként egy 24 millió forintos bevételi értékhatár van meghatározva. Az adózási forma azért „átalány”, mert egy 40 százalékos átalányköltség elszámolására ad lehetőséget a személyi jövedelemadó törvény. Ugyanakkor kiskereskedelmi tevékenység esetén ez az érték 90 százalék, illetve egyes további tevékenységek esetén - mint például a szellemi szabadfoglalkozásúak - akár 80 százalék is lehet.
Ez egy relatíve kevés adminisztrációval járó, egyszerű formája az adózásnak, ahol a költségek levonása után megmaradt jövedelemből további 1,2 millió forint adómentesnek számít az egyéni vállalkozó számára. Ebben az adózási konstrukcióban a személyi jövedelemadót (15%), a társadalombiztosítási járulékot (18,5%) és a szociális hozzájárulási adót (13%), a SZOCHO-ot is meg kell fizetni, amely együtt egy 46,5 százalékos adóterhelést jelent. A KATA havi 50.000 forintos adóterhével szemben.
Ez a számok nyelvén azt jelenti, hogy a KATA esetében 12 milliós bevétel mellett az éves adóterhelés 600.000 forint volt, ez az egyéni vállalkozók átalányadója esetén – a 40 százalékos költséglevonás és az 1,2 millió forintos adómentes bevételi érték figyelembevétele mellett – magasabb, kb. négyszeres adóteher-növekedést eredményezhet.
A vállalkozói személyi jövedelemadó a másik, későbbiekben esetleg igénybe vehető opció, ahol a költségek tételesen elszámolhatók, vagyis gyakorlatilag gyűjteni kell a költségszámlákat, megfelelően nyilvántartani, majd azok teljes egészében levonhatók a bevételből. Ez az opció könyvelő nélkül nehezen elképzelhető. Emellett – hasonlóan az átalányadózáshoz – az SZJA, a társadalombiztosítási járulék és a SZOCHO megfizetése ugyanúgy szükséges az adóalap alapján.
