A közhiedelemmel ellentétben a kutyák nem falkában élő állatok, ahogy a gazdának sem kell eljátszania a falkavezér szerepét. Ez a tévhit viszont súlyosan sértheti a kutya–gazda közötti kapcsolatot, ami súlyos állatjóléti problémákat vet fel. Ráadásul nemcsak a kutya jóllétét veszélyezteti, de az ember számára is állandó stresszt okozhat.
Ahelyett, hogy nevelnénk, tanítanánk a kutyát, megpróbáljuk – csúnya szólva élve – ledominálni földre nyomással, pórázrángatással vagy palackkal való dobálózással. De téves a látszat evés is, amikor az újdonsült gazdának úgy kell tennie, mintha ő enne először, mondván mindig a domináns fél jut előbb az élelemhez. Hatalmas tévhit az is, hogy a gazdának kell előbb kimennie az ajtón/kapun vagy, hogy neki kell elől mennie a sétánál, mivel a falkavezér vezeti a csapatot.
A hierarchia egy létező dolog, és valóban szükséges is, de itt most kutya-ember kapcsolatról van szó. Az ebnek a természetes ökológiai környezete az ember által épített közeg, és a legfőbb szociális partnere is az ember, de ettől függetlenül nem nagyon van olyan erőforrás, amiért a kutya és az ember vetélkedne egymással.
Már csak ezért sem célszerű egy ilyen hierarchia viszonyt feltételezni a kutya és az ember között, a nyilvánvaló faji különbségen túl. Ez nem csak az állatnak rossz, hanem a gazdának is. Folyamatos odafigyelést igényel, stresszt okoz, és a teljesítési kényszer mellett nem fog kialakulni egy felszabadult, játékos kapcsolat.
„Például, ha szeparációs gondokat mutat a kutya – egyedül otthon bepisil, rombol, kapar, erősen vokalizál – akkor fél, hatalmas stresszben van. Márpedig, ha egy félő, szorongó kutyát még a földre nyomunk, megütjük, akkor csak erősödik benne ez a frusztráció. Ezeket a viselkedéseket megfélemlítéssel el lehet nyomni. Aztán hogy mikor fog robbanni, mikor támad meg egy gyereket vagy egy másik kutyát, az meg már más kérdés” – mondta a 10perc.hu kérdésére Jankács Annamária, aki évek óta foglalkozik kutya, macska, illetve egzotikus kisemlősök tartásával.
