A világ igazságtalan. Hiszen a hírekben szinte teljesen megfeledkeznek Észak-Szíriáról, melyet most éppen a polgárháborút és az orosz hadsereg bombázását követően a pusztító földrengés sújtotta. Igaz, ebben a térségben nem tudtak már az itt élő milliók a romok alá szorulni, hisz Aleppóval az élen már így is romba dőlt korábban minden.
Szíriában átfedik egymást a katasztrófák, és itt is bőven akad menekült, szerencsétlenül járt ember. A földrengés mindkét országban súlyos pusztítást végzett. Törökország déli részén több ezren próbálták a túlélőket megmenteni a mentőegységek mellett, míg – bármilyen szomorú vagy hihetetlen – Szíria katasztrófa sújtotta részén mindez nem tapasztalható. Mintha a világ nem is akarna tudni az ottani tragédiákról.
A BBC stábja négy napon át a törökországi Antakya városában forgatott, ahol a mentőautók szirénái egész éjjel bömbölnek, mentőegységek tucatjai fúrták a betont, ástak a törmelékek között a nap 24 órájában. A szíriai Idlib tartományban található Bsania falu olajfaligetei között többnyire csend van.
Ezen a határterületen újonnan épültek az otthonok. Mára már több mint 100 eltűnt, és ahogy halad a stáb a falu maradványain keresztül, a romok között innen-onnan előtűnik egy fürdőszoba vagy konyha csempézett fala. Már ami megmaradt belőle. Viszont nemzetközi mentőcsapatok sehol…
A földrengés elnyelte Abu Ala otthonát, és kioltotta két gyermeke életét. „Ott van a hálószoba, ez az én házam” – mondta sóhajtva, és a törmelékkupacra mutatott. "A feleségemmel és a lányommal itt aludtunk. Wala mindössze tizenöt éves volt, és csak egy buldózer segítségével találtunk rá. Elvittem és eltemettem… Akárcsak Alát, a fiamat, akit másnap ástunk ki a romok alól.” A sötétben feleségével olajfákba kapaszkodtak, miközben utórengések rázták meg a domboldalt.
Abu Ala mélyen vallásos ember, mostanra a hite maradt meg egyedül. Meg a szegénysége. "Mit fogok csinálni?" kérdezte az égre nézve. "Nincs sátrunk és otthonunk, nincs segély, nincs semmi. Nem kaptunk mást, csak Isten irgalmát. Itt maradtam, hogy az utcákon kóboroljak."
A Szíriai Polgári Védelmi Erők emberei csákányokkal és feszítővasakkal megtették, amit tudtak. Ám ők nem rendelkeznek modern mentőfelszereléssel. A Fehér Sisakosoknak hívott mentősök már nem kutatnak túlélők után. Ismail al Abdullah fáradt az erőfeszítésektől, és attól, hogy a világ semmibe veszi a szíriai nép tragédiáját.
„Több mint 120 óra elteltével abbahagytuk a túlélők keresését. Minden tőlünk telhetőt megpróbáltunk, mentettük az embereket, de nem sikerült. Senki sem hallgatott ránk. Senki sem jött segíteni. Pedig az első pillanattól kezdve jeleztük, nagy a baj. Azon kívül, hogy veletek vagyunk, nem kaptunk mást. Se felszerelést, se anyagi segítséget” – mondta elkeseredve a férfi.
A BBC stábja néhány spanyol orvoson kívül egyetlen nemzetközi segélycsoporttal sem találkozott Szíria földrengés sújtotta részén. Pedig ezen a területen 1,7 millió ember él. Már eddig is menekülttáborokban töltötték a mindennapjaikat. Most még ezek nagy részét is elvette tőlük a földrengés.
A legtöbb sérültet a Szíriai Amerikai Orvosi Társaság által támogatott Bab al-Hawa kórházba szállították. Dr. Farouk al Omar általános sebész elárulta, hogy 350 beteget kezeltek közvetlenül a pusztító természeti katasztrófa után. „Még normális helyzetben sincs elég egészségügyi személyzetünk. Képzelheti, mi a helyzet most, a földrengést követően" – mondta az orvos.
A folyosó végén egy pici baba fekszik egy inkubátorban. Mohammad Ghayyath Rajab koponyája sérült és be van kötve, kis mellkasa pedig emelkedik és süllyed a légzőkészüléknek köszönhetően. Az orvosok úgy vélik, hogy körülbelül három hónapos. Mindkét szülője életét vesztette a földrengésben, a szomszéd találta meg sírva a romok között.
És amikor a stáb átlépi a török határt, megszólal a telefonjuk. Üzenetet kaptak egy török mentőegységtől, miszerint egy nőt sikerült megmenteniük, pedig már 132 órát töltött a romok alatt. Amikor visszanéztek, Szíriában leszállt a sötétség, a csend uralt mindent.
