A nácik által 1933. március 22-én létrehozott dachaui koncentrációs tábor Németország déli részén, Münchentől mintegy 15 kilométernyire, északnyugatra feküdt. Ez volt a Harmadik Birodalom első koncentrációs tábora, ahova az első években német kommunistákat, szociáldemokratákat, szakszervezeti vezetőket, a Jehova tanúit, romákat, homoszexuálisokat és visszaeső bűnözőket zártak. A tábor neve ugyanakkor az első pillanattól kezdve félelmet keltett a társadalomban.
Azon a bizonyos március 22-én 150 foglyot vittek a landsbergi, neudecki (München-Auban) és stadelheimi (München-Giesingben) börtönökből a dachaui táborba. Először a bajor állami rendőrség őrizte őket, majd április 11-étől a rendőrség és az SS együtt biztosította a tábor felügyeletét, ahol az SS, mint kisegítő rendőrség volt jelen. Másnap már elkövették az első gyilkosságokat Benario, Goldman és Kahn nevű őrizetesek sérelmére.
A zsidó származásúak száma az Anschluss és az 1938. november 10-11-i Kristályéjszaka után nőtt meg Dachauban, ahol a történészek számításai szerint 1933 és 1945 között több mint 188 000 embert tartottak fogva. Az itt elpusztult áldozatok pontos száma nem ismert, és valószínűleg már soha nem is nyomozható ki.
Ugyanakkor ami Dachaut kiemeli a többi tábor közül az az, hogy ez a hely egyben az SS koncentrációs táboraiban alkalmazandó őrök kiképzőhelye is volt, és az itt begyakorolt szervezési modellek és eljárások váltak az összes náci koncentrációs tábor félelmetes mintájává.
Adolf Hitler rezsimje bemutatótáborként és elrettentő példának használta a dachaui tábort. Külföldi megfigyelőket hívtak meg, hogy tanulmányozzák, másrészt propagandacélokra használták fel, cikkeket jelentettek meg róla a sajtóban. Ám egy idő után már teljesen másról szóltak a mindennapok Dachauban. Itt végezték az “orvosi kísérletek” is. Például az „Alulnyomás” elnevezésű kísérlet-sorozatban több száz fogoly testét hűtötték 25 fokra, mások magasnyomású kamrákban vesztették életüket, őrültek meg.
A dachaui tábor volt az utolsó előtti koncentrációs tábor, amit felszabadítottak a szövetségesek. 1945. április 29-én az amerikai 42. és 45. gyalogos hadosztály bevonult a táborba. Amikor a katonák elérték a tábort, 32 ezer legyengült foglyot, 8 ezer hullát, egy krematóriumot és egy használatba nem vett gázkamrát találtak. A holttestekkel teli vagonok és épületek láttán megdühödött amerikai katonák majd 50 elfogott SS-t lelőttek – többek között a tábor egyik legrettegettebb kápóját, Meansariant –, és a foglyok is tucatnyi őrrel, kápóval végeztek.
A teljes cikket elolvashatja a moszkvater.com portálon.
