A NASA csillagászai a Chandra űrteleszkóp segítségével fedezték fel a RACS J0320-35 jelű fekete lyukat, amelynek növekedési üteme messze meghaladja az ismert fizikai törvényeket. A kutatás szerint az objektum 2,4-szer gyorsabban hízik, mint azt az úgynevezett Eddington-határ megengedné. Ez az állandó elvileg meghatározza, hogy a fekete lyukak mekkora ütemben képesek anyagot elnyelni.
A most megfigyelt fekete lyuk a szuper-Eddington objektumok eddigi leglátványosabb példája, hiszen a tömege hozzávetőleg egymilliárdszor nagyobb a Napénál.
Ősi óriás az univerzum hajnaláról
A RACS J0320-35 körülbelül 900 millió évvel az ősrobbanás után keletkezhetett, vagyis az univerzum egyik legkorábbi fekete lyukának számít. A kutatók szerint valószínűleg egy a Napnál mindössze százszor nagyobb tömegű csillag összeomlásából született.
A Chandra adatai alapján jelenleg évente a Nap tömegének 300–3000-szorosát nyeli el. Ez különösen figyelemre méltó, hiszen az ilyen óriási fekete lyukak puszta létezése is komoly kérdéseket vet fel: hogyan alakulhattak ki ilyen rövid idő alatt az univerzum történetének kezdetén?
Miért fontos a felfedezés?
A fekete lyukak a nagytömegű csillagok végső összeomlásából jönnek létre, majd anyag elnyelésével és más fekete lyukakkal való összeolvadással növekednek. A RACS J0320-35 azonban minden eddigi tudást meghazudtolva sokkal gyorsabban gyarapodik, mint azt a fizikai törvények lehetővé tennék.
A NASA közleménye szerint ez a felfedezés közelebb vihet az asztrofizika egyik legnagyobb rejtélyének megoldásához: hogyan keletkeztek az univerzum első fekete lyukai.
A kutatás jövője
A Chandra űrteleszkóp 1999 óta működik, de fennmaradása bizonytalan, mivel a NASA költségvetésének jelentős részét megvágták. A kutatók szerint a RACS J0320-35 és hasonló objektumok további vizsgálata kulcsfontosságú lehet a világegyetem korai fejlődésének megértéséhez.
