„A Napra egy pillanatra sem tudunk ránézni. Olyan vakító, mintha villamos ívhegesztés lángjába tekintenénk… Földünk azonban csodálatosan szép, különösképpen a tengerek, az óceánok, az erdők hatalmas táblái, a hegycsúcsok és fehér hósapkáik. Azt hiszem, az egész világmindenségben nincs szebb bolygó a Földnél!” – foglalta össze élete nagy kalandját, a világ első űrsétáját a maga természetességével Leonov a szovjet állami televíziónak adott interjújában visszatértét követően.
Amikor vállalta a feladatot, Leonov pontosan tudta, akár az életébe is kerülhet a „nagy kaland”, ugyanis a Voszhod-2 űrhajónak viszont nem készült el időben a katapultáló rendszere. Ám a Szovjetunió nem engedhette meg magának, hogy a NASA megelőzze a szovjet űrprogramot, így a legendás űrhajós szerint, nem személyes bátorságról volt szó a döntés meghozatalánál, hanem pontosan tudták Pavel Beljajev parancsnokkal együtt, mit vár el tőlük a haza és a kommunista párt.
1965. március 18-án Pavel Beljajev parancsnokkal és Alekszej Leonov űrhajóssal útnak indult a Voszhod-2. A tervezett űrsétára még aznap, a Föld első megkerülését követően sor került. Leonov az újfajta szkafanderbe öltözve előbb kimászott a zsilipbe, majd azt követően a fekete semmibe. Mindössze egy 5 méter hosszú köldökzsinór kapcsolta az űrhajóhoz.
"Mély sötétség, mindenütt csillagok és elviselhetetlen fényességű Nap. Lefilmeztem a Kaukázust, a Krímet, a Volgát és a teljesen gömbölyű Földet. Azt hiszem azelőtt nem is tudtam igazán mit jelent az a szó "kerek", amíg nem láttam a Földet az űrből. Egész idő alatt Lenin mondata járt a fejemben: az univerzumnak nincs határa sem időben, sem térben” – mesélte Leonov, aki pontosan hallotta a sisakja rádiójában, ahogy Beljajev jelentette: „Itt Almaz-1. Az ember kilépett a világűrbe…”
Leonov számára az előzetes tervek összesen 12 percnyi kinn tartózkodást írtak elő, aki a parancsnak megfelelően pont 12 perccel a séta megkezdését követően megkezdte a visszatérését a kabinba. Azaz, csak kezdte volna, ugyanis a szkafandert a belső nyomás úgy kifeszítette, hogy Leonov egyszerűen nem fért vissza a zsilipbe. Az űrhajós ekkor a földi irányítás tudta és beleegyezése nélkül elkezdte leereszteni a nyomást a ruhájából, és szinte az utolsó pillanatban sikerült visszajutnia a zsilipbe, már-már elájult, amikor be tudta maga mögött zárni a zsilipkamra ajtaját.
A hazatérésből kis híján katasztrófa lett. A két űrhajós többször rosszul lett – valahol szökött a levegő az űrhajóból –, majd egy feltörő lángcsóva tönkretette azt a szenzort, ami a leszálláshoz a kabint navigálta. Noha Beljajev és Leonov minden erejét összeszedve átállt kézi irányításra, ám elvétették a fékező gyújtás idejét, így megközelítőleg kétezer kilométerrel tévesztették el a leszállásra kijelölt területet.
Így a kazahsztáni időjárás helyett az urali tél fogadta a két űrhajóst, akiket ráadásul a helikopteres keresőcsapatok nem is tudtak megközelíteni. Végül a harmadik nap sikerült gyalogos mentőakcióval kimenteni Beljajevet és Leonovot. Maga a történelmi űrrepülés és űrséta alig 26 órán át tartott, ugyanakkor a két űrhajós a Földet éréstől a bajkonuri űrállomásra érkezéséig több mint 50 óra telt el.
A teljes cikket a moszkvater.com oldalon olvashatják el.
