A pár hete szabadon engedett Herczeg Zoltán jelenleg házi őrizetben, nyomkövetővel a lábán várja sorsának alakulását. Ahogy azt az RTL Fókusz című magazinjának elmondta, csupán hétfőnként 9-11 óra között hagyhatja el belvárosi otthonát vásárlás vagy ügyintézés céljából.
A fentmaradó időben a lakásában, a körfolyosón vagy a tetőn tartózkodhat. A kereskedelmi csatorna műsorkészítőit beengedte az otthonába, a stábnak adott exkluzív interjújában pedig elmesélte, mennyire szégyelli magát azért, amit a családjának okozott.
„A legjobban a szüleim és a barátnőm miatt féltem, hogy ők hogyan dolgozzák ezt fel. Magam miatt nem aggódtam, mert pontosan tudtam, hogy kibírom. Édesanyámnak vidéken lehajtott fejjel kellett járnia, amikor kiderült, hogy az ő fia, akire borzalmasan büszke volt, bajba keveredett. Nem mehetett kihúzott gerinccel, csak lehajtott fejjel, mert szégyellte magát, ahogyan én is” – állította a divatguru.
Egy füzetbe írni és rajzolni kezdett Fotó: RTL Fókusz
Herczeg a börtönben hamar elhatározta, hogy ha ezeket a megpróbáltatásokat kibírja a kapcsolatuk, akkor az egész életét Mariannal éli le. „Ez a nő mindent bebizonyított nekem. Nincs kérdés, kivel akarom az életemet leélni. Rettenetesen szégyelltem magam, olyannyira, hogy bőgtem. Nem szégyellem egy ország előtt bevallani, hogy kétszer-háromszor elsírtam magam a pszichológus előtt” – ismerte el Herczeg.
A letartóztatása alatt az egyik nevelőtiszt a zárkájában hagyott egy tollat, ami megváltás volt számára. Egy füzetbe írni és rajzolni kezdett. Új ruhákat, úgynevezett börtönkollekciót tervezett, a ruhamárkájának szögesdrótos logót készített a zárkaszámával, órákon át rajzolt, verseket írt a szerelmének, illetve négyszáz oldalt írt tele a benti tapasztalatairól, érzéseiről.
Sokat változott az utóbbi időben, megtanulta értékelni az életét Fotó: MTVA
A börtönben voltak gyilkosok, szexuális bűnözők, adócsalók, kemény bűnözők, de őt kiemelt helyen tartották fogva, egy tizenkét négyzetméteres zárkán osztozott két másik férfivel, akikkel jó viszonyt alakított ki, és – egyetlen atrocitást leszámítva – senki nem szólt be neki, nem bántották.
„Ott leginkább kussolni volt jogunk, de én ezt elfogadtam, mert a rács rosszabbik oldalára kerültem, tudtam, hogy kuss a nevem. Nagyon naturális körülmények vannak, ülhetsz egész nap a semmi közepén...” – fogalmazott a divattervező.
Úgy érzi, sokat változott az utóbbi időben, megtanulta értékelni az életét, hiszen bent nem volt nagy a mozgástere. Mindössze kéthetente járhatott le a „spájzba” vásárolni, orvosi vizsgálatra mehetett, illetve napi egy órát sétálhatott.
