A magyar szabadságért és függetlenségért kiálló nemzet – illetve annak jelentős többsége – bízott a forradalom győzelmében, hitt a Szovjetunió szavában még akkor is, amikor Moszkvában, Pekingben vagy a keleti tömb más fővárosaiban már döntöttek a magyarok sorsáról – írta meg a moszkvater.com portál.
A Kremlben egyre többen a fegyveres beavatkozás mellett tették le a voksukat. Az egy pillanatig sem volt kétséges, hogy a testvéri pártok támogatják a szovjet intervenciót. És amikor Dulles amerikai külügyminiszter október 30-án hivatalos jegyzéket küldött Moszkvának, miszerint az Egyesült Államok nem tekinti potenciális katonai szövetségesének a kelet-európai államokat, megpecsételődött a magyar forradalom sorsa.
A szovjet vezetés – noha tárgyalásokat folytatott a magyar politikai vezetéssel – október 30-án eldöntötte, egy új, mindent elsöprő katonai hadművelettel elsöpri a magyar forradalmat. Ez lett a Forgószél (Vihr) hadművelet, melyet Mamszurov altábornagy tervezett meg. November 2-án a Magyarországon állomásozó öt szovjet hadosztály mellé további főleg közép-ázsiai katonákból álló tizenkettő vonult be.
November 3-án éjfélre a szovjet csapatok teljesen körbekerítették Budapestet. A hadműveletet november 3-án éjfélkor a Mennydörgés (Grom) jelszóra indították meg. November 4-én hajnalban az ország egész területén megindult a mindent elsöprő szovjet támadás.
A fővárosban a felkelők fokozatosan felvették a harcot a támadókkal Fotó: Wikipedia/Fortepan
Mindenhol körülvették a Magyar Néphadsereg laktanyáit, helyőrségeit, és ahol nem adták meg magukat az első felszólításra, ott azonnali tűzcsapás volt a reakció. Elfoglalták az összes repülőteret, a Budapestre és az osztrák határhoz vezető útvonalak stratégiai pontjait.
A Budapestért folyó csatát a Budaörsi úti laktanya megtámadásával kezdték, hamarosan valódi háborús helyzet alakult ki, és a kora reggeli órákban már a város szinte minden kerületében a szovjet ágyúk és harckocsilövések robaja hallatszott. Vidéken a Vörös Hadsereg – Dunapentelét (a mai Dunaújvárost), Veszprémet és Pécset leszámítva – nem ütközött jelentős ellenállásba.
Ugyanakkor a fővárosban a felkelők fokozatosan felvették a harcot a támadókkal. Óbudán és Csepelen a nemzetőrök álltak ellen a szovjet támadóknak, Soroksárnál, a Jászberényi úton, a Kőbányai úton, a Csajkovszkij parknál pedig a hivatásos katonák kerültek szembe a szovjetekkel.
A legerősebb fegyveres ellenállás a város ipari övezeteiben bontakozott ki, ezek ellen a szovjet hadvezetés egyidejűleg vetett be légicsapást és erős tüzérségi támadást. Legtovább Csepelen és Újpesten álltak ellent a felkelők. November 11-ére a szovjetek gyakorlatilag megtörték a fegyveres ellenállást az országban. A Forgószél végleg elsodorta egy kis nép szabadságharcát…
