Noha a szövetségesek sejtették (tudták), hogy a náci Németországban milyen emberiség elleni bűntetteket követnek el, a valóságra, az igazi borzalmakra csak akkor döbbentek rá, amikor 1944 második felétől induló offenzívájuk alatt egymás után érték el és szabadították fel a több tízezernyi foglyot őrző koncentrációs táborokat. A foglyok éheztek és súlyos betegségektől szenvedtek, de a látványuknál is döbbenetesebb volt a vallomásuk.
A felszabadítók egyszerűen nem akartak hinni a szemüknek, amikor beléptek a náci táborok területére. Temetetlen holttestek tömegei feküdtek egymásra halmozva, míg túlélők inkább csontvázakra hasonlítottak, akik mozogni is alig tudtak. Folyamatos veszélyt jelentettek a betegségek, és sok tábort fel kellett égetni, hogy megelőzzék a járványok terjedését. Mindezek után a táborok túlélőinek még hosszú és nehéz utat kellett megtenniük a felépülésig.
Ám az igazi borzalom még hátra volt a világ számára... Nem véletlen, hogy ez a nap, január 27-e lett a holokauszt emléknapja, amikor felszabadult a történelem legnagyobb tömeggyilkosságának helyszíne.
Auschwitz, a legnagyobb megsemmisítő központ, a náci halálgyár. A németek által lerohant Lengyelország területén létesített koncentrációs és megsemmisítő táborok hálózata volt. Összesen három főtáborból állt: Auschwitz I-ből (Stammlager vagy főtábor, amely elsősorban adminisztratív központként szolgált), Auschwitz II-Birkenau-ból (Vernichtungslager, a megsemmisítő tábor), s az Auschwitz III-ból (a munkatábor). Mindezekhez további 45 altábor tartozott a halálgyárhoz, melynek legtöbbjét a német ipar szolgálatába állították.
És amikor 1945. január 27-én a Vörös Hadsereg 322. lövészegysége elérte és felszabadította Auschwitzot, a táborba belépve mindössze néhány ezer éhező foglyot talált életben. Az 1. Ukrán Front katonái eleinte nem érzékelték a hely jelentőségét, részvétet éreztek az Auschwitzban talált túlélők iránt, de nem tudták, hogy valami rettenetes dolognak lettek a szemtanúi.
Ám amikor a szovjet katonák jobban szétnéztek a tábor területén, kiderült, számos bizonyíték árulkodott a tömeggyilkosságokról. Előkerültek az áldozatok személyes tárgyai, és később, amikor mindezeket összeszámolták, kiderült, hogy ezek között több százezer öltöny, több mint 800 000 női ruha és mintegy 7 tonna emberi haj volt. Hogy milyen lehetett az „élet” a táborban, arra később jött rá a világ, amikor a túlélők már el merték mesélni az átélt borzalmakat.
„A lágerben egyik napról a másikra éltünk, az volt az egyetlen cél, hogy holnapig kihúzzuk. Mennyi kitartás, bátorság, szerencse kellett ahhoz, hogy túléljük ezt a napot! Általánossá vált a csüggedt hangulat, és a reménytelen helyzetből az egyetlen út a krematórium kéményén át vezetett” – olvasható egy túlélő vallomása Az auschwitzi halálgyár rémtettei című könyvben.
A meggyilkoltak számáról még mindig nincs egyezség. A tábor első parancsnoka, Rudolf Höss vallomásai alapján három millióra becsülték. Ugyanakkor Vlagyimir Makarov, az FSZB-archívumok tudományos munkatársa az Interfax hírügynökségnek nyilatkozva elmondta: a tábor felszabadítása után végzett nyomozás alapján megállapítható, hogy Auschwitzban 1940 júniusa és 1945 januárja között nem kevesebb, mint négymillió embert semmisítettek meg.
1983-ban George Wellers francia tudós a deportálási dokumentumokból 1,613 millió meggyilkoltra becsülte az Auschwitzban megölt foglyokat, amelyből 1,44 millió volt a zsidó, 146 000 pedig a lengyel áldozat. Franciszek Piper a vasúti menetrendek és a deportálások adatainak összevetése alapján 1,1 millió zsidó halottat, 140-150 000 lengyel áldozatot és 23 000 romát számolt össze. Ez a szám a jelenleg közel az összes kutató által elfogadott, és ez szerepel a hivatalos emléktáblán is.
A teljes cikket a moszkvater.com portálon olvashatják.
